Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
306 3 Bu laton-mei lé ki lakosság néprajza. hívtak, azt és annak bozótjait halászták, a míg a Sió szabályozása ezt is meg nem szüntette. Hasonlóképen Zalaváron is a Zala szabályozása folytán a topographiai viszonyok úgy megváltoztak, hogy ott 12 év óta egyáltalában nincs halászat, nincs többé hol halászniok. Halászott a balatoni ember mind, ha magyar volt, ha német, egyaránt. Udvari és Aszófő németjei ép oly halászok voltak, mint a többi balatoni falvak lakói, noha a halászatot a magyartól tanulták meg, s hogy ez így volt már a múlt században is, kitűnik a zalavári 1761-iki (róm. káth.) anyakönyvből, a hol is «piscator Szalavariensis» megjelöléssel egy Pirman nevű halászról van szó, a ki a Keszthelyen akkor törzsökös német PiRMAN-familiának volt a tagja. A balatoni halász azért mégis- a legsajátságosabb halászfajnak egyike; szereti a halat, a halászatot, de nem a vizet, nem a Balatont. Nem fél tőle, csak respec- tálja. Viz mellett született és nott fel, szembeszállt, uralkodott rajta, de azért 10 halász közül 9 nem tud úszni! A nyári forróságban elnézi tükrét, gyönyörködik benne, de fürödni nem kivánkozik s 10 halász közül 9 sohasem is fürdött benne; s azaz egy is valószínűleg csak kényszerfürdőt vett, ha felborult vele a csolnak, vagy leszakadt alatta a jég. Nem beszél a Balatonról, ha kiszáll reá, komoly és nyugodt, kémleli az eget és vizet, abból jósolgatja magának a bizonytalan jövőt. Sohasem lehet tudni, mi éri utol a vizen, de azt tudja, hogy bármily veszedelemmel szemben is csak a nyugalom, a lélekjelenlét menti meg. S ez megvan benne mind a kettő. Valami túlságos erővel a balatoni halász nem dicsekedhetik, de pótolja ezt kitartása és ellenálló képessége. Fegyelmezett minden izma és fegyelmezett akarata is; az a munkát bevégezetlenül nem hagyja, ez veszély esetén a kétségbeesésnek martalékul oda nem dobja; a hideget és meleget egyaránt tűri s a míg munkában van, érzéketlen azok iránt; míg munkába nem áll, szereti a kényelmet (s szüksége is van reá), de ha a vizen vagy jégen van, nem ismeri azt. Nem babonás, de fele- kezetre való tekintet nélkül istenfélő. Csak Kenésén történt meg egyszer, hogy a református halászok a katholikus harangköteléből félölet levágtak, felfejtették s a fonalat a hálóba bekötötték, hogy a szentelt kötél szerencsét hozzon nekik; de ezt kenesei halász előtt nem volt szabad elmondani. A Balatonról babonájuk nincs; egyet hallottam csak, hogy néha valami tűz kiséri a csolnakot s az nem válik meg a halásztól addig, míg partra nem lép; azt mondják a tűz lámpaláng, de hogy ki viszi, azt soha senki sem tudta még meglátni. A Balaton eredetéről mindössze két mondát hallottam. Az egyik szerint a Balaton mélyében egy templom van, abban egy leány, az előtt egy medencze; a lány folyton sir, könyei a medenczébe folynak; a míg a leány sir, a Balatonban mindig lesz viz. A másik monda szerint a Balaton helyén kitűnő legelő volt, egy pásztor azonban egy követ feszített fel, helyén iszonyatos forrás támadt s abból lett a Balaton. — Ezt a két mondát a Balaton mellékén minden halász tudta; innen került-e be az irodalomba, vagy az irodalomból terjedt-e el a nép közt, nem vitatom. A balatoni halász kitünően ismeri mindazon tényezőket, melyek halászatára fontosak; ismeri az eget s megjósolja belőle az időjárást, ismeri a vizet, annak járását, a jeget, annak sajátosságait, és ismeri a halat, annak egész életét, szervezetét, szokásait s kihasználja a saját javára. Azért ember. Halászmeteorologia. Tudja a balatoni halászember, hogy a Balatonnak van folyása; látja, hogy a tihanyi gardafogáskor, ha a hasított hal belit a tóba öntik, a folyás elviszi azt. Tudja, hogy a folyás hol keletre, hol nyugatra megyen, mert
