Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
298 A Ha la ton-ni éllé ki lakosság néprajza. — Hol vette ezt? kérdém tőle. — Farczember-nél, volt a válasz. Sejtettem, hogy ez Schwarzenberg akar lenni, s mosolyogva újra kérdeztem: — Kinél ? Pásztorom az én mosolygásomra fülig pirult, tudta, hogy a nevet nem jól mondta ki, hibásan ismételni nem akarta, hát így felelt: — Tótiban, a sarki boltosnál. — És hogy hívják azt, mondja csak a nevét még egyszer! szorongattam emberemet. A kanász látta, hogy nyelve az idegen névvel nem bir megbirkózni, hát kivágta azt a nevet, a melyiken Schwarzenberget a nép ismeri : — Piócza Jóskának, kérem alássan. Ez volt Schwarzenbergnek az a magyar neve, a melyikért nem fizetett ötven krajczárt, úgy ragadt rajta. A kova archaikus alakja pedig intő példa arra, hogy nem elég azokat gyűjteni, hanem, ha lehet, azt is meg kell tudni, honnan került az a pásztortarisznyába. VII. Erdőművelés. A Balatonmellék erdeit, ligeteit, ezek fáit s általában növényzetét tüzetesen leírta ugyanezen vállalat növénytani részében dr. Borbás Vincze1; így e helyütt elegendő, ha leírásaiból és adataiból csakis azokat válogatjuk ki és állítjuk össze, a melyek röviden jellemzik az erdőket, feltüntetik az okokat, miért olyanok az erdők s végül megállapítják az erdőknek az emberhez való viszonyát. Borbás szerint a Balaton melléke általában véve kiesik az erdő övéből; az északi parton a Balaton vize meg az erdő közt az áldásos szőlőterület van, a déli part pedig nedves térség s csak itt-ott van fásítva. A part környékén szálas erdő sehol sincs, a Balatonmellék hegyeinek alsó régiója éghajlati okokból csak a cserje és aprócserje vegetatiónak kedvez, az erdőtenyészetnek nem. Az erdő az északi parton csak Szepezdnél, a délin csak Fonyódnál nyúlik le a hegyről a vízszélig. Az erdőállomány legnagyobb része tölgy meg cserfa, délnyugaton a bükk uralkodik mindenfelé más fakeveredéssel. Már e rövid jellemzésből is kitűnik az, a mi az embernek az erdőhöz való viszonyát jellemzi, hogy az erdőnek a Balaton mellékén már a természeti okoknál fogva sem lehet nagyobb gazdasági jelentősége. Borbás tehát egészen helyesen ír, midőn az erdőknek a hasznát, tehát az emberre való értékét a következőképen ismerteti. «Az erdő használata leginkább mint épületfa és tüzelő értékesül. A bokorféle cserfa cserhántásra alkalmas, a szömörczének cserző és festő anyaga jövedelmező, ellenben a cserző vagy zsiros gubacs nem nagy jövedelemmel kecsegtet ... a hol mégis terem, a veszprémi tobákos (bőrfestő) a bőrt cserzi és festi vele. A Balatonmellék nem fából, hanem tőkéről és kapamunkával pénzel és boldogul» (i. h. 273. 1). 1 Dr. Borbás V. : A Balaton tavának és partmellékének növény földrajza és edényes növényzete. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, Ií. kötet, II. rész, II. szakasz.) Budapest, 1900. 122—123., 207—208., 271—276. lapokon.
