Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Első fejezet: A Balatonpart községei
A Balaton- me]léki lakosság néprajza 21 zadban keletkezett, 1784-ben restauráltatott, anyakönyvük az 1757. évvel kezdődik, templomuk Szent László magyar király tiszteletére van felszentelve, a tihanyi apátság patronátusa alatt állanak s mint filiák hozzátartoznak Örvényes és Balaton-Udvari. Az ev. reformátusok száma 9 s Balaton-Udvari annyaegyházához tartoznak. A zsidók száma 6, anyaegyházuk Balaton-Füreden van. Először említtetik 1093-ban Azzofeu néven, később írják Ozofew Osowfeu, Ozoufew, Azofew alakban is; a tihanyi apátságé, a veszprémi káptalané stb. volt (Csánki, III. 30.). Neve az aszó (ki-kiszáradó völgy) és fő összetétele s pontosan jelzi a község földrajzi fekvését. 37. Tihany. (/,' = 35° 33' 23", <p = 46° 54' 54"; H = 104—189—235 m.) Kisközség az ú. n. tihanyi félszigeten, Aszófőtől 4'6, a Balatontól 03 km. távolságban; 163 házzal, 893 lakóval, 4754 kát. hold területtel; postahivatallal és postatakarékpénztárral; utolsó távíróállomása Balaton-Füred. Birtokosa a tihanyi apátság. Nemzetiségi tekintetben 893 lakójából 889 magyar, 4 német. Vallási tekintetben a többség, 770 lélek, rom. katholikus ; a tihanyi apátság patronátusa alatt álló parochiája 1055-ben keletkezett, anyakönyvei az 1703. évvel kezdődnek, temploma Szent Ányosnak van felszentelve. — A ev. reformátusok száma 104, anyaegyházuk helyben van, az 1792-ben keletkezett s anyakönyveit 1796 óta vezeti. — Ágostai hitvallású csak egy van s az Alsó-Dörgicse anyaegyházához tartozik. — A zsidók száma 18, anyaegyházuk Balaton-Füreden van. E félsziget a Szt. Adorján és Boldogságos Szűz tiszteletére I. Endre királytól 1055-ben alapított itteni benczés apátságé volt a megalapítástól kezdve mindenkor. 1093-tól kezdve a következő alakokban említik: abbas de Tychon ; insula Tychon, Tykoniensis; locus, in quo monasterium situm est; villa Apáty et insula insuper que appellatur Thykon ; portus supra lacum... Balatin ; Villa monasterii Appaty in insula; Villicus de Apáty, Poss. Apáty extra murum et fossatum (Csánki, III. 26.). Ezekből következik, hogy tulajdonképen csak a szigetet nevezték Tihanynak ; ezen volt az apátság kolostora, ettől kis távolságra feküdt a kolostorhoz tartozó község Apáti, ugyanott, a hol ma Apáti nevű dűlő van, mely e régi (s már rég letűnt) község emlékét őrzi.1 — De volt Tihanynak vára is, mely először 1300-ban említtetik castellanus de castro Tykoniensi alakban; ezt 1393-ig többször is említik okleveleink Tykon, Tyhan és Tyhonuara alakban; 1327-ben a vár a tihanyi apátságé, 1389. és 1392-ben azonban a sárosmegyei Somosiak és (tőlök zálogban) a prodaviczi Ördögök kezén találjuk; később azonban a várnak semmi nyoma (Csánki III. 17.). Körülbelül e vár pusztulásával esett össze Apáti falu pusztulása, illetve átköltözése a kolostor tőszomszédságába, a falu mai helyére, így az Apáti név dűlőnév lett, az új község pedig a félsziget nevét vette fel. A Tihany szó szláv eredetű, csendes-t jelent s a magyar attól a szláv lakosságtól vette át, melyet a honfoglaláskor itt talált, meghódított s magába olvasztott. 1 Apáti régi templomromja most is megvan, a fal- és sánczmaradványok is láthatók még az Aszófő felöl Tihanyra vezető út vashídja mellett, melyekről az okirat szól.
