Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
260 A Balaton-mellèki lakosság néprajza. Raksz ölő Világos (= Fehér rakszőlö, Molnár, 1. 86.) eredeti magyar szőlőfaj, melyet bő termése miatt az ország minden vidékén művelnek; a Balaton mellékén oly húsos bogyója van, hogy ott a chasselas-kal vetélkedik, mint asztali szőlő'. - Ezerjó (= Ezerjó fehér, Molnár, I. 53.), teljesen magyar szőlőfajta, eredete Hont és Nógrádmegyékben keresendő. — Vadfekete (= Csókaszőlő, Molnár, 1. 9.), Magyarország ősrégi és mindenütt előforduló fekete szőlője. — Piros bőkor (= Bakator piros, Molnár, 1. 42.) hazája az Érmellék, onnan került a dunántúli borvidékre is. — Csúcsos bőkor (=Veltelini piros, Molnár, I. 105.), ugyan Alsó- Ausztriából származik, a Balaton mellett azonban régen megvan. — Zöld bőkor - Zöldszőlő különösen a Badacsonyban művelik. -— A bajor (= góhér)szőlők közül a Balaton mellett a következők régiek: Fekete bajor (= Fekete gohér, Molnár, I 16.), mely a hazánkban mindenütt elterjedt kék bajor változata, hívják a Balaton mellett kutyabajor-nak is, mert korán érik, fekete a szeme, a kutya könnyen észrevette s lefalta. — Fehér bajor (= Fehér gohér, Molnár, I. 53.), mely hazánkban mindenütt el van terjedve; a Balaton mellékén két változata isván: 1. a cserbajor, melyet hívnak ágas-bajor-nak is, továbbá Somogy és Veszprémben körte-szőlőnek, Ábrahámban cserszőlő-nek, Badacsonyban somogyi fehér-nek; mely nagy bogyójú, kemény héjú, későn érő és speciálisán balatoni változat; 2. a hulló bajor, mely azonban országszerte is megvan. — Hárslevelű bajor (= Hárslevelű, Molnár, I. 59.), mely hazánkban leginkább Tokaj-Hcgyalján és Horvátországban van elterjedve. — Török szőlő (= Fürjmony — Törökbajor, Molnár, II. 128.), magyarfajta csemegeszőlő, melyet állítólag még a törökök hoztak hozzánk. — Ezeken kívül még feljegyeztem egy öreg bajor és egy kékuti (róguti^ r ék uti) bajor nevű bajor szőlőfajt is, de ezeket a modern elnevezésekkel azonosítani nem tudtam ; utóbbiról azt mondták, hogy minden szőlő közt legelőször az érett meg s hogy annak a fajtája a Balaton mellékén már teljesen kiveszett. — Mézes (== Mézes fehér, Molnár, I. 75.), leginkább Buda és Vácz környékén van elterjedve, a Balaton mellett kevés. - A dinkák közül egy régi a Balaton mellett s ez a Tulipiros (= Vörös dinka, Molnár, I. 50.); ez egyébként Esztergom vidékén otthonos; a másik a Balaton mellett újabb s különösen a homokon terem s ez a Bánátban (Versecz, Fehér- templom) otthonos Kövi dinka (Molnár, I. 72.). — Ugyancsak újabb, de magyar fajta a hasonlóképen bánáti eredetű szlankamenka (Molnár, I. 95.) és szirmiai zöld (=szerémi zöld, Molnár, I. 98.), mindkettő főképen a homokon. A Balatonmellék régi szőlőfajtái közt vannak balkáni eredetűek is, ilyenek a kadarkák, a kecskecsöcsüek és az ökörszemnek. ■— A kék kadarka (= Molnár, I. 18.) közülök az egyetlen borszőlő, a többi csemegeszőlő; ezt a törökök Szkutariból (Albánia) hozták be s nálunk több fajtában és változatban művelik. — A kecskecsöcsüek ezek: Karai szőlő (= Kecskecsöcsű kék, Molnár, II. 24.); Kecskecsöcsű piros (Molnár. II. 78.); Kecskecsöcsű korai piros (Molnár, II. 79); Gyertyaszőlő (= Kecskecsöcsű fehér, Molnár, II. 136.). — A ökörszemek ezek: Borjuszar Szilvaszemű (= Ökörszem kék, Molnár, II. 46.) mely görögországi eredetű; Tök- szőlő (Ökörszem fehér, Molnár, II. 165.). -—- Mint láttuk, ezeken kívül a Török szőlőt is török eredetűnek tartják. — A mennyiben a kadarkák általában balkáni eredetűek, balkáni eredetűnek kell vennünk az ezek osztályába tartozó fekete pelrezselent szőlőt is, mely megkülönböztetendő a chasselas-hoz tartozó fehér petrezselem szőlőtől (lásd Chasselas cioutat, Molnár, II. 114.), mely a Balaton mellett, ha van, egészen új, míg amaz régi s nem sokat érő fajta. — Végül feljegyeztem
