Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Balaton-meiléki lakosság néprajza. 259 mellékiek, balatoni eredetűek voltak, ezek a következők: Kéknyelű (= Kéknyelű fehér, Molnár, 1. 66.),' mely a Balaton mellékén is főleg Badacsony úri szőlőiben van elterjedve; ma erősen irtják, mert bár kitűnő, de kevés bort terem; egy hosszúéi egy rövidszárú változata van. — Giliczeláhú vagy Térdes kolontár (= Kolon- tár fehér, Molnár, I. 68.), mely csak jobbára a Balaton mellékén van elterjedve s valószínűleg Kolontár községből származott; térdes nevét onnan nyerte, mert a fürt nyele egy helyen a hajlásnál felfelé hajtva simán eltörik mintha térde lenne. — Somszőlő (= Badacsonyi somszőlő, Molnár, 11 173.), tisztán asztali és csemege- szőlő. — Tüskés szőlő (=Tüskéspúpú zamatos, Molnár, II. 176.), melynek bogyója a bibeszár egy megmaradt száraz részétől tüskés végű (neve innen ered), s a mely szinten asztali szőlő. Ezek azok a fajok, melyeket tisztán a Balaton mellékéről eredteknek tekinthetünk. A felsoroltak a Balatonnak ugyan specialis helyi, de nem az általános elterjedési! főfajtái. A főtermőfajok törzsökös magyar fajták voltak s ezeket sorolom fel a következőkben: Szigeti (= Fehér furmint, Molnár, I. 55.), Tokaj-Hegyalját vallja hazájának, onnét szigeti néven került a Balaton mellékére, somszőlő néven Erdélybe s mindkét helyen rendkívül meghonosodott; ez az erdélyi somszőlő azonban nem tévesztendő össze a balatoni eredetű és már tárgyalt somszőlővel, A szigeti-nek balaton-melléki változatai: a fekete-, jeher-, rongyos- és leány szigeti ; utóbbi kettőt, mint ritkán és rosszul termő fajt ma már általánosan irtják. A leányszigetit hívják egyszerűen leáhyszőlő-nek is. de ez nem azonos sem a piros leány- szőlő-xe\ (= Beregi rózsaszőlő, Molnár, I. 88.), sem az erdélyi leányká-val (= Leányka, Molnár, I. 73). A szigeti volt a Balatonnak legfőbb szőlőfajtája s már Gyürky mondja 1860-ban azt, hogy «a Balaton vidékén a szigeti adja meg a bornak jellemét» (Gyürky A., A szőlőművelés és borkezelés újabb elvei, Pest, 1860. 26. 1.). A szigetit a balatoni ember soha sem ültette fajtisztán, (miért? azt alább látni fogjuk) hanem keverve a sárfehérrel és juhfarkúval. — Sdrfeltér (= Szagos sárfehér, Molnár, I. 90.), eredeti magyar szőlőfajta, mely a bálint- és juhfarkúval a híres neszmélyi, a juhfarkú- és szigetivel (furmint) a híres somlai bort adja, s egyike hazánk legjobb borfajainak. A Balaton mellékén van egy változata: keserű sárfehér néven. -— Juhfarkú vagy ifarkú (=Juhfarkú, Molnár, I. 64.; a Balaton mellékén juhar, juhász, helyett ihar, ihász stb.-t mondanak s így lett a juhfarkú is ifarkú), hazánk több borvidékén el van terjedve. Legújabban a Balaton mellett egy bárdny- farkú nevű szőlővel is kísérleteznek, de öreg szőlőgazdáim, kik azt látták, határozottan kijelentették, hogy az nem azonos a juhfarkúval, — Fehér Bálint — Budai zöld = Zöld-fehér (= Bálint, Molnár, I. 44.) valódi magyar faj, valószínűleg Magyarádról ered, de ma már mindenütt el van terjedve. — Fehér szőlő {= Lisztes fehér, Molnár, I. 74.), főleg a Balaton mellékén igen elterjedt bortermő faj. — * II. 1 A Balaton mellékén termő szőlőfajok felsorolásánál mindenkor a Balaton mellékén használt s általam a helyszínén feljegyzett nevet vagy neveket fogom használni, de, hogy azokat bárki legott felismerhesse, — ha ampelographiailag egyáltalában le vannak írva, — zárójelbe teszem azon nevet, melyen a szőlőfajtát Molnár J.: «A szőlőművelés és borászat kézikönyve» czímű munkájának Budapesten, 1897 ben megjelent III. kiadásában részletesen ismerteti. Molnár a szőlőket két csoportban közli; az I. sorozat 1—107. szám alatt az európai jelesebb borszőlőfajtáknak, a II. sorozat 1—178. szám alatt az európai jelesebb csemegeszőlőfajtáknak leírását adja; az utalásoknál általam használt római és arab szám az illető szőlőfajta MoLNÁR-féle sorozat-, illetve sorszámát adja meg. E műből merítem egyszersmind az egyes szőlőfajok eredetére és földrajzi elterjedésére vonatkozó adatokat. 17*
