Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Bn la ton-in ellöki lakosság néprajza. 243 Már ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a természeti viszonyoknak megfelelően a Balaton déli partja az, hol a gabnaíermelés, mint a lakosság főfoglalkozása domborodik ki, míg az északi — bakonyi — oldalt térszíni tagoltsága s egyéb természeti sajátosságai kiválóan a szőlőművelésre utalják. A déli parton a gazdálkodás tényleg a gabonatermelésben válik ki, de annak belterjessége korántsem egyenlő az egész vonalon. Míg ugyanis a keleti végen, Bfő-Kajáron, Fokszabadiban, Siófokon s Kilitiben egészen alföldi jellegű parasztgazdálkodás folyik, vagyis kevés gabonafajt, de nagy tömegekben termel, mi mellett a gazda nyáron ember- feletti munkát végez, de télen idejét értékesíteni nem tudja, a déli part többi részein a latifundialis gazdálkodás egészen nyugati módra rendezkedett be, a földet — igaz — jobban használja ki, de többféle terményre törekedvén, azt mégis kiméli, a munkaidőben gépek behozatalával nagy megtakarítást eszközöl, az emberi munkaerő túlfeszítésére sincs szüksége, sőt lassankint a téli gazdálkodást is meghonosítja. A szántóföldeknél használt igaerőnek, vagyis az igás fogatoknak kimutatását az 1895. mezőgazdasági statisztika szintén programmjába vette s a balatonparti községek adatainak összegezése következő eredményt adja: I g á s f o g a t o k 1 ó f o g a t ö k ö r fogat egyes kettős kettős négyes bivaly öszvér szamár tehén összesen f o g a t az északi parton 357 598 833 140 7 52 228 2215 a déli parton 241 1206 595 356 48 79 228 2753 összesen 598 1804 1428 496 55 131 456 4968 Ezen adatokból legott kitűnik, hogy hármas és n égyes 1 ófogat, valamint hatos ökörfogat a Balaton mellékén egyáltalában nincs. A fogatok összes száma 4968 s ha ezt most összehasonlítjuk a Balaton-mellék szántóföldjének területével 63.647 k. holddal, azt látjuk, hogy egy fogatra átlagosan 12*81 k. hold szántóföld esett. Ez az eredmény még kedvezőbb, mint az országos átlag, a mely szerint az anyaországban egy fogatra átlag 16'91 k. hold szántóföld esik s annál kedvezőbb, mert hiszen a szántóföld és igaerő közti viszonynál a mezőgazdasági szakemberek egy kétökrös fogatra még belterjes művelésnél s kötött talaj mellett is 20—25 holdat számítanak. Az igás fogatoknak több mint fele a déli partra esik s ez természetes, mert a szántóföldnek a déli parton sokkal nagyobb a jelentősége, mint az északin, a hol a szőlőművelésnek van elsőrendű szerepe, mely igásfogatokat nem igényel. A déli part gazdálkodásának alföldi jellegét erősen domborítja ki az, hogy míg az ökör- és tehénfogatok száma a két parton csaknem egyforma (az északin 1201, a délin 1179), addig a lófogatok száma a déli parton csaknem 50°/0'kal több (1447), mint az északi parton (955). A déli partra még a bivalyfogatok nagyobb száma jellemző, noha ezek a végösszegben ép oly jelentéktelen szerepűek, mint a szamár- és öszvér-fogatok. Az összes igás fogatoknak csaknem fele a lófogatokra esik s alig van eltérés az országos átlagtól, mely szerint szintén a lófogatok vannak többségben. A lófogatoknak közel 20%-a egyes fogat s ez megfelel a mezőgazdasági statisztika azon 16*
