Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Balaton-mellêki lakosság néprajza. 235 birtokokat; a biztosításra, a mennyiben a tűz vagy jég ellen csak az épületre vagy csak a gabona és takarmányra, vagy általában eszközöltetett, a gazdasági iparvállalatokra, a műtrágyát használó gazdaságokra, az igásfogatokra, az egyes fogatokban használt állatok fajára és számára való tekintettel, a gyümölcsfákra fajonkinti felsorolásban, a szarvasmarha- és lóállományra kor, nem és fajszerinti részletezésben, továbbá a szamár, öszvér, kecske, sertés, juh és baromfiak állományára, végül a méhcsaládok számára. A Balatonpart mezőgazdasági állapotának megvázolásánál mi is ezen adatokat használjuk fel alapul, a nép vagy a vidék jellemzésének czél- jából itt-ott természetesen más csoportosításban vagy épen csak összegezésekben és kivonatokban. A 232—233. lapon levő táblázatunk a gazdaságok számát és területét művelési ágak szerint való megoszlásában tünteti fel községenkint; a mezőgazdasági statisztikából összeállított ezen oszlopokat mindössze kettővel egészítettük ki; a mező- gazdasági statisztika a beültetett és a parlag vagy kiirtott szőlő területét csak külőn- külön közli, mi — összehasonlítás czéljából — a két rovat mellé harmadikul azok összegét is megadjuk; hasonlóképen könnyebb áttekinthetés és összehasonlítás czéljából külön rovatban összegezzük a termőterületet is szemben a nem termővel. A végösszegezésben pedig külön feltüntetjük az északi és déli part összegeit is. Ám ez absolut számok nem alkalmasak sem arra, hogy megállapítsuk, hogy ugyanazon község határán belül az egész határnak mekkora része esik az egyik vagy másik művelési ágra, sem arra, hogy összehasonlítsuk az egyes községeket területüknek művelési ágak szerint való megoszlása szempontjából. E czélokból minden egyes község határát ÍOO területi egységnek véve a különböző művelési ágak területét százalékokba is átszámítottuk. A táblázat szerint az 50 balatonmelléki község összes területe 255.803 kát. hold, melyből az északi partra 121.630 hold = 47'5°/0, a délire 134.173 hold = 52-5°/0 jut s így a két part közti különbség elég csekély 12.543 hold = 5°/0- Az összes terület száma azonban eltér attól, a melyet a 30. lapon a Hivatalos Helységnévtár adatai alapján közöltünk, a hol is az 260.036 holdat tett ki s így 4.233 holddal többet, mint a mezőgazdasági statisztikában. Minthogy a Hivatalos Helység- névtár sem forrását, sem a területnek művelési ágak szerint való megoszlását nem közli, a különbség oka meg nem állapítható, de az egyes községek területeinek összehasonlításából annyi kitűnik, hogy a különbségnek (4233 h.) csaknem 3/4 része (2988 h.) Lengyeltótira esik, melynek határa a Hivatalos Helységnévtárban 18.160, a Mezőgazdasági Statisztikában csak 15.172 holddal szerepel, további V4 része (1136 h.) Salföldre jut, mely az elsőben 2483, a másodikban csak 1347 holddal szerepel s így mindössze 109 hold oszlik meg a többi 48 község közt. E különbség mellett is a területnek a két part közti megoszlását jelző arányaiig változik; a 260.036 holdból ugyanis az északi partra 123.113 hold = a délire 136.923 h. = 52'7°/o jut, a különbség a két part közt tehát csak 5‘4°/0 vagyis O‘40/0-kal több, mint a mennyit a Mezőgazdasági Statisztika adatai alapján találtunk. Legnagyobb határa van az északi parton Keszthelynek 13.607 hold területtel, legkisebb Örvényesnek 841 holddal; a déli parton a legnagyobb Lengyeltótié 15.171 holddal, a legkisebb Ordáé 1938 holddal; a maximum tehát a déli, a minimum az északi partra esik. Ennek megfelel az is, hogy átlagban az északi part községeinek határa kisebb (4054 k. hold), mint a délieké (6708 k. h.). A Balatonpart ezen összes területe, a 255.803 k. hold két részre, nem termő
