Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
234 A Balaton-melléki lakosság néprajza. az, mint a boltban vett gyolcs.1 Más házi iparnak még az emléke sem maradt fenn a Balaton partján. És így a Balatonpart lakosságának foglalkozását ismertetvén mindössze a mezőgazdaság és halászat képét kell megvázolnom. A Balatonpart lakója a mezőgazdaságnak csaknem minden művelési ága terén megtalálja a maga munka körét. A gabonatermelés, a szöllőművelés és az állattenyésztés mellett, bár aránytalanul kisebb jelentőségben, megvan az erdei gazdálkodás és a nádtermelés is s a mint egyiknek vagy másiknak a természeti viszonyok jobban kedveznek, a szerint alakul meg az egyes falvak s ezekéből az egyes vidékek mező- gazdasági képe. E kép megvázolásához a szükséges számszerű adatok rendelkezésünkre állanak. Az 1895. évi VUI. törvényczikk alapján ugyanazon évben végrehajtott mezőgazdazági statisztikai összeírás a magyar agrárstatisztika kiépítésének alapját vetette meg s ezzel hosszú időkön át érzett hiányt pótolt, mert hiszen a mi e téren azelőtt történt, vagy csak részletkérdésekre felelő vagy egyoldalú, sőt a források természeténél fogva megbízhatatlan és hiányos anyag gyűjtésénél egyébnek nem tekinthető. Ez összeírás főbb eredményeinek közlése 1 2 egyszerre egységes és szerves képet nyújtott Magyarország mezőgazdasági állapotáról s a mennyiben az anyagközlés községenkint történt, a mezőgazdasági állapotokat leginkább jellemző adatokat bármely vidékre s így a Balaton mellékére nézve is öszeállíthatjuk. A felvételben a községenkint össze gyűjtött és kiadott adatok kiterjeszkedtek a gazdaságok számára, a gazdaságok területének művelési ágak szerint való megoszlására, feltüntetvén, hogy mennyi a nem termő terület, mennyi a szántóföld, kert, rét, a beültetett és a parlag vagy kiirtott szőlő, a legelő, erdő és a nádas, továbbá a birtokviszonyokra, megkülönböztetvén a tulajdon, a haszonélvezeti és a haszonbéres 1 Csopakon p. o. ma is termesztenek kendert, fonják is, de felszőni Veszprémbe viszik. Tihanyban 1855 óta nincs kendertermelés; addig a Kopaszalja nevű határrészen termeltek, a hol az nagyra nőtt, de ezt hálókötésre nem használták, arra nem volt elég jó minőségű. Badacsony- Tomajban még az ötvenes években bőven termeltek kendert, egy részét maguk szőtték fel, de a mit már nem győztek maguk, Káptalan-Tótiban, Balaton-Edericsen és Csicsóban szövették fel; ma már alig 4—5-en termesztenek kendert, nagyon megnehezíti ezt, !hogy ma a Balatonban kendert áztatni egyáltalában nem szabad Utazásaimban a kender feldolgozásához szükséges szerszámok közül a Balaton mellékén régi darabokban a következők kerültek elő: kendervágó a kender nagyjának, tiló az aprajának megtörésére, vasgereben a gyaratolásra, áspa a fonal gombolítására. Rokka háromféle is volt, a német- vagy kecskerokka, melynek két zsinegje van, három lábon áll, melyek közül az első kettő rövidebb, a hátsó magasabb, s ezzel szemben a Hike- és a magyar rokka egy zsineggel ; a magyar rokka ugyanolyan, mint a tükerokka, csakhogy az négy lábon állt és elült, a tükerokka három lábon állt és egyenes volt. A rokkának különben van: lába, nyomatéj a, tányéra, fája, kereke (küllőkkel és talppal), szárnya, torka, srófja és szára. Az említett szövőszék részei: 4 láb vagy székláb (2 első és 2 hátulsó), 2 régő vagy régöl (külső alsó és külső felső), koldusbot, mejj- vagy melldurung, csuszódurung, vásznasdurung, fonalas- durung, pálczák, máté, szerszám vagy nyüst, szerszámtartó vagy nyüsttartó vagy gurgula, bordaláda vagy bordátok, csiga, cséve, gombolyító, feszítő- vagy szorító-kerék, fogas, végzőfa, kompostor, kezelőfa, vetéllő, balha, zuggókarika, sámja vagy sámla, hámfa, szolgafa, bordafoghuzó, forgatótábla, szamár, margit, margitosgolyó, rév, sróf, kefék, támadékfa, csévöllő vagy csévéllő, tutyi, báb, cziczpad. Ugyanezen kővágó-örsi neveket találtam meg később egy öreg kenesei takácsmesternél is, kinek azonban szövőszéke már nem volt. 2 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. I. k. : A magyar mezőgazdasági statisztika fejlődése és az 1895. évi Vill. törvényczikk alapján végrehajtott összeírás főbb eredményei községenkint. Kiadja az orsz. m. k. statisztikai hivatal. Budapest, 1897.
