Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 205 Ezzel aztán megismerkedtünk a lakóház beosztásának minden alakjával, a mi a Balaton mellékén előfordul. E munka kerete nem tűri meg, hogy azt is vizsgáljuk, minő jelentőségük van ezeknek az adatoknak a lakóház tanulmányozásának európai kérdésében. Az adatok oly pontosak, hitelesek (minden mondatunkat úgyszólván külön fénykép igazolja) és bőségesek s annyira világosan, tisztán beszélnek, hogy azok jelentőségét és jelentését legott meglátja az, a ki a házkérdés kutatásának az európai tudományban évtizedeken át kifejlődött, kiforrt nemzetközi módszerével valamelyest megismerkedett. A magam részéről mindössze egy megjegyzéssel tartozom e helyütt s ez a következő : «Az ezredéves országos kiállítás néprajzi falujának leírása» czímű tanulmányomban kimutattam, hogy a Magyarországról eddig fényképekben, rajzokban és leírásokban bemutatott összes lakóházak alaprajza tiszta felnémet typusú, még pedig csaknem valamennyi háznál az őstypushoz legközelebb álló legalsó fokú alakot mutatja, vagyis háromosztatú, szoba, konyha és kamarából áll, melyek közül az udvarra egyedül a középső helyiségnek, a konyhának van ajtaja, míg a szoba és kamara csak a konyhából közelíthetők meg. Ehhez a typushoz soroltam akkor-— 1897 elején —- a somogymegyei Csököly, a zalamegyei Zebeczke és a veszprémmegyei Szent-Gál által a kiállításon bemutatott házakat is, melyeknél pedig — a kiállítás összes többi házaitól eltérőleg — minden helyiség külön ajtóval nyílik az udvarra s az egyes helyiségek között összekötő ajtók nincsenek. Ha akkor, 1897-ben ezt így tettem, annak egyszerű oka az volt, hogy ennek az utóbbi — a Balaton mellékén magyarnak mondott — alaknak tér- és időbeli elterjedését igen kevéssé ismertem, hogy ezt az alakot Magyarországról addig egyedül én ismertettem s mutattam be a helyszínén készült fényképek és rajzok alapján s bizony akkor, mikor ezt az alakot mások az ország más részeiből még csak nem is jelezték, ellenben annál nagyobb számban ismertették a balaton-melléki német házakkal egyező felnémet typusú alakokat, még csak gondolni sem mertem arra, hogy Magyarországon s éppen az Ausztriával szomszédos dunántúli részekben egy külön tiszta magyar typusú építkezést találjak meg. Én tehát a typust 1897-ben közöltem ugyan, de typusértékét nem ismertem fel. Azóta azonban, éppen a Balaton mellékén felgyűlt anyag elemzése és birálgatása közben, különösen az 1899. és 1900. években, nemcsak a Balatonon osztozkodó három vármegyét, hanem a Dunántúl egy jelentékenyen nagy részét is alkalmam volt e szempontból átkutatni s e kutatásokból meggyőződtem arról, hogy a tiszta magyar lakosságnak az említett területen mindenütt ez volt az ősi építkezése, a hol a német elemmel nem keverődött, máig is kizárólagosan, a hol keverődött, még ott is túlnyomóan ez a beosztás uralkodik, hogy ez az építkezés egészen különálló typust képez, melyet alaprajza élesen választ el és különböztet meg a felnémet typustól s hogy ez a felnémet typusú építkezés a jelzett területen mindenütt a németség révén jutott a magyarsághoz. A Balaton-mellék építkezésének felkutatása, mint láttuk, teljesen megerősíti ezt az eredményt. A kiállítási néprajzi faluról írt tannlmányom végeredményeit tehát az újabb s éppen a Balaton-Bizottság által kezdeményezett kutatás a következőképen módosítja: A magyarságnak (beleértve az egész nagy magyar alföld népét, továbbá a palóczokat, a felvidéki magyarságot és az erdélyi székelységet) népies építkezéséről eddig ismert anyag meglepő egybehangzással bizonyítja, hogy az egész jelzett területen a lakóház alaprajzát tekintve, tiszta felnémet typusú, olyan, mint a Balaton-mellék német házaié. Ezzel szemben azonban az ország nyugati részében,
