Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 163 jogokat fokozatosan megszerezvén, — az első kettő a múlt század negyvenes éveiben (1. a 14. és 15. 1.) az utóbbi a hetvenes években (1. a 25. 1.) — ma belsőség nélkül is külön független községet képeznek. A lakosság tömörülésének másik typusához tartozik a Balaton mellékének többi 47 községe. Ezeknél van külön belsőség vagyis falu, melyben a házak utczákban sorakoznak. Minden háznak van beltelke, udvara, veteményese, kis kertje, szérüskertje, de minden házhoz tartozik a kültelken egy darab szántó, rét, szőllö; a belsőséghez tartozó birtok tehát több tagban van a határnak a megfelelő kultúrára alkalmas területein. A település két typusa közt tehát igen nagy és erősen jellegzett különbség van. A lakosságnak falvakban való tömörülése is többféleképen történhetik, a mi a falvak elrendezésében, az utczahálózatokban nyer kifejezést. Némelyik falunak utczái mind egy középpontból sugarasan futnak szét, másikban csak egy utcza van. mely köralakban veszi körül a falu közepén álló templomot és teret, ismét másikban egy egyenes főutczával s ennek ágaival van dolgunk. A Balaton melléki falvaknak megvan a maguk határozott és egységes jellegük s ez az, hogy eredetileg mind egyetlen többé-kevésbbé egyenes utczából állottak, mely vagy beleesett valamely főközlekedési vonalba, országúiba, vagyis az utczát maga az országút alkotta, vagy mindkét végével ilyenhez csatlakozott. A lakosság szaporodásával a községek növekedtek s mert az utczákat nem lehetett végtelen hosszúságuakra nyújtani, a nagyobb falvakban új, a főutczából elágazó vagy azzal párhuzamosan haladó utczák keletkeztek, melyeket egymással újabb és kisebb utczák, közök kötöttek össze. Igaz, hogy így a fejlődés eredményeként gyakran bonyolult utczahálózatokat kapunk, de a Balaton mellékén ezekről csaknem egyenkint kimutatható, hogy utólagosan és pedig leg- többnyire már a XIX században épültek ki az eredetileg egyetlen utczából álló faluban. (Lásd a VI. táblát.) A Balaton melléke ezen úgynevezett soros falvak alakjai közül tekintélyes számban őrizte meg az eredeti, ősi, legegyszerűbb alakot, a mely t. i. typusosan csak egyetlen utczából áll. Néha az utczának a két sora minden megszakítás nélkül halad a falu egyik végétől a másikig, néha azonban egyik vagy másik sort vagy mindakettőt a térszíni viszonyok megszakításra kényszeríték s az ilyen helyeken kis zsákutczák, balatoniasan köz-ök keletkeznek. Ilyen egyetlen utczából álló falvak a Balaton mellékén a következők: Csehi, Orda, Balaton-Keresztúr, Balaton-Magyaród, Egenföld, Tördemicz, Rendes, Örvényes, Kövesd, Csopak. Az utóbbi kettőnél vannak közök is. Míg a falunak csak egyetlen egy utczája van, névre persze nincs szükség; az ilyen falvakban nem is találunk utczaneveket; ha a nép pontosabban akarja megjelölni egyik vagy másik gazda házának helyét, mindössze annyit mond, hogy az Alszegen vagy a Felszegen, az innenső vagy a túlsó soron; az utcza középrészét csak ritkán jelöli meg s akkor a Derék-utcza elnevezést használja (p. o. Törde- miczen). Ha a faluban csak egy köz van, annak külön nevet adni fölösleges, mert hiszen ha valaki a Közről beszél, nyilvánvaló, hogy ez alatt nem érthet mást, mint a falu egyetlen közét; ha azonban több köz van, akkor ezeket vagy a bennök lakó családokról, vagy fekvésükről, vagy végül arról, hogy hová vezetnek, nevezik el. 11* 1. ábra. Egy hegyközségi telek alaprajza Vonyarcz-Vashegyen.
