Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Balaton-melléki lakosság néprajza 123 Minthogy ennél teljesebb családjegyzéket sem egyházi, sem polgári úton kapni nem lehet, alapul én is ezt használtam fel. Mindenekelőtt tehát a jegyzői hivatalban előkértem az adófőkönyvet, még pedig, hogy az egész területről szóló felvétel egy. és ugyanazon évre vonatkozzék, az 1893. évről, a melyikben t. i. a néprajzi felvételt megkezdettem. A jegyzők ezt karácsony és újév táján állították össze és felvették belé mindazokat, a kik az 1893. év folyamán bármi czímen adót űzetni kötelesek. Ebből a főkönyvből aztán kiírtam a családok neveit. A adófőkönyvben a családnév vagy egyszer, vagy többször szerepel; utóbbi esetben természetesen ez ugyanazon családnéven annyi családot jelent, a hányszor előfordul, mert egy család, ha akárhányféle adót fizet is, az adófőkönyvben csak egyszer szerepelhet. Ha a községben ugyanazon néven több családot találok az adófőkönyvben, a nevet csak egyszer írom le, de annyi vonást írok mellé, a hányszor előfordul. A jegyzék összeállítását mindenütt a helyi viszonyok legalaposabb ismerőjének, a falu jegyzőjének jelenlétében végeztem, s így mihelyest valami kétség merült fel, arra legott a legilletékesebb helyről kaptam meg a felvilágosítást. A jegyzéket összeállítván, következett a családok eredetének megállapítása. E czélból bekértem a községházára a jegyzőt, a birót, az elöljárókat s ezenkívül minél több polgárt s lehetőleg oly napot választottam ki, a melyen úgyis igen sokan megfordulnak a községházán (adófizetés napján, vásár előtti napon stb.) s a családok eredetére nézve ezeket kérdeztem ki. A maga eredetét persze mindenki tudja, de tudja a szomszédjaiét, a vele szemben lakókét, a rokonokét és atyafiakét is, tudja hogy az egyik innen vagy onnan házasodott be (eljött fiúnak), a másik akkor költözött be innen vagy onnan, mikor p. o. az ő feleségének fia született, hogy a harmadik ebből vagy abból a faluból került ide, mert apja, nagyapja, testvérei máig is ott laknak s ott törzsökös családot képeznek, stb. stb. A gyakorlat csakhamar megtanítja a gyűjtőt arra, hogy ezek az adatok meglehetősen pontosak visszamenőleg két nemzedékre vagyis azokra, kik maguk, s azokra kiknek még apái telepedtek be. Ha valaki már harmadik nemzedéket képez itt s a nagyapja már itt született, a tudás biztossága megszűnik, ritkán tudják, hogy nagyapjuk apja honnan vándorolt, települt be s azokra már azt mondják: «osi, tüke, gyökér, itt volt az már a múlt században is, tán, mióta a falu áll, mindig*. Nyilvánvaló tehát, hogy éppen azon családok eredetét kell legjobban ellenőrizni, a melyeket a nép egyáltalában ősinek mond, mert azoknál a családoknál, melyeknél a nép határozottan meg tudja mondani, hogy ebből vagy abból a faluból erednek, tévedés a legritkább esetben van. Ez utóbbiakra nézve az ellenőrzést a legtöbb esetben a felvétel egyes lapjai maguk adják meg. Ha p. o. Kilitin találok egy Mászlai nevű családot, mely a nép bemondása szerint Köttséről származik s 7 faluval odább Hellén ismét találok egy Mászlai nevű családot, s azt a nép, mely nem is sejti, hogy Mászlaiak Kilitin is vannak, Hellén is Köttséből származóknak vallja; vagy ha Kőröshegyen a Halász és Rezi családot Zamárdiról származtatják s azokat ott tényleg törzsökös családokként találom meg, az ilyen egyezések, melyek pedig százával és százával fordulnak elő, a legszebben igazolják a nép tudásának helyességét, bevallásának pontosságát. De hiszen éppen ez a nyíltság, őszinteség és komolyság jellemzi a balatoni népet, a mit tud, megmondja, ha nem tudja, azt is beismeri, nem sokat találgat, hogy hátha így, hátha úgy, s inkább semmit sem mond, hogy- sem ne az igazat mondja meg. A származás helyére vonatkozó adatokat azonban nem szabad szükebb érte
