Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
122 A Ralaton-melléki lakosság néprajza. Ezzel szemben a maximumot Bogláron találjuk meg, a hol tíz évi anyagon alapuló számítás szerint a születések 22'3u/0-a törvénytelen. Boglár kereskedelmi hely, a hol a zsidók száma, mint láttuk, igen nagy, következőleg a cselédek — a törvénytelen születések túlnyomó része ezektől kerül ki — száma is jóval nagyobb, mint másutt, s ebben rejlik a törvénytelenségi arányszám magasságának oka. E tekintetben Boglár egészen nagyvárosias jellegű (Budapesten 30°/0 a törvénytelen születések száma!). — Magas még a törvénytelenségi arányszám Vörsön (11‘4), Keszthelyen (15'7), Tördemiczen (13' 1), Kővágó-Őrsön a róni. katholikusoknál (15'6) és Arácson (10'0u/0). — Maga az átlagszám (6'8°/0) alatta marad annak, melyet az 1865-től 1883-ig terjedő időszak anyaga alapján országos átlagnak (7-45'70) állapítottak meg. A felekezet és a törvénytelenség száma között itt sem mutatható ki semmiféle összefüggés. V. A lakosság elemei földrajzi származásuk szerint. Abból a kicsiny népmagból, mely a török háborúk és a belvillongások lezajlása után a Balaton mellékén megmaradt s mely 1720-ban 6621 lelket tett ki, 170 év alatt csak úgy fejődhetett ki a mai 55,500 főnyi lakosság, hogy a természetes szaporodáshoz bevándorlás, újabb település is járult. A Balaton partján ösz- szeverődött népességet szétbontani földrajzi eredete szerint elemeire, vagyis megállapítani, hogy a mai lakosságból mennyi honnan került ide, ez az a feladat, a melyet megoldani e szakaszban megkisérlek. E feladathoz mindenekelőtt azt kellett megállapítanom, hogy milyen anyagot használjak fel s honnan vegyem azt. Minthogy a statisztikai hivatal munkálatai ilyen specziális kérdésekre, a melyek elvégre is csak az ethnopraphust érdeklik, ki nem terjeszkednek, magam pedig minden egyes emberre kiterjeszkedő felvételt nem eszközölhettem, a statisztikusok abszolút pontosságára egyáltalában nem törekedhettem, s forrásul oly anyagot kellett választanom, mely, ha nem is a legteljesebb s ha nem is egyforma, de minden községben megtalálható. Ha a személyre szóló felvételről, a mit népszámlálás formájában csakis állami eszközökkel s törvényhozási intézkedés alapján lehet foganatosítani, le is kellett mondanom, az Erdélyben és Bácskában végzett néprajzi feltételeimben szerzett tapasztalatok remélnem engedték, hogy a családok összeírása itt sem lesz lehetetlen. Az az aránylag legteljesebb jegyzék, a melyben az egy faluban élő összes családokat megkapom, az adófőkönyv, mely néhol betűrendes sorban, másutt a falu házainak sorrendjében névleg felsorolja a faluban élő összes adófizetőket, a kik egyszersmind a háztartás, a család fejei is. Igaz, hogy az adófőkönyvben azok is bentfoglaltatnak, a kiknek a község határában birtokuk ugyan van s így az adót is ott fizetik, de maguk nem laknak ott soha, de, mithogy ezek midenkor külön meg vannak jelölve, ezeket különválasztani, illetőleg elhagyni, könnyű feladat volt. Ezeket sehol sem vettem figyelembe. A teljesség szempontjából e jegyzékek főhiánya az, hogy nem sorolják fel azokat, a kiknek semmi néven nevezendő adójuk nincs, vagyis a lakosságnak legszegényebb részét, a mely azonban a Balaton környékén igen csekély százalékot tesz ki, hogy körülbelül mennyit, azt alább látni fogjuk.
