Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
104 A B a la ton- in éllé Id lakosság néprajza. felelne meg, a mi összesen 34,526 lakót eredményezne! Ez a szám pedig még nem teljes, hanem az akkori egész lakosság népszámához úgy viszonylik, mint a 1890-iki egész népszámhoz az 55,500-hoz az a 48064 lélek, a melyekre a kutatások egyáltalában kiterjeszthetők voltak. Elég a József császár alatt végrehajtott nép- számlálás végeredményében kiszámított balatonparti népszámra, 20,757-re utalnunk, hogy a fentebbi szám lehetetlenségét legott belássuk. Ha ez adatokat tehát így a népszám megállapítására felhasználni nem is lehet, azok mégis egy rendkívüli positiv tanúságot rejtenek magukban, mely egymaga megérdemli azt a munkát, melyet a táblázatok összeállítására fordítottunk. Nyilvánvaló, hogy a kiinduló alaptétel volt helytelen s nem lehet feltennünk azt, hogy a születési arány a XV1I1. században ugyanaz lett volna, mint a XIX.-ben. Lássuk csak ez arányszámokat közelebbről ! A r. katholikusoknál 1881—1890-ig tíz év alatt a születési évi átlag 1660'7 volt, melynek 38'891 fónyi r. katholikus lakosság felelt meg, a mi azt jelenti, hogy 1000 lélekre 42 70 születés esik. Megjegyezzük, hogy ez a születési átlag valamivel kisebb, mint az ugyanazon évek születési statisztikája alapján Magyarországra kiszámított országos átlag vagyis 44'0. Az ev. reformátusoknál az 1881—1890-ig terjedő tíz év alatt a születési átlag 280'8 volt, melynek 9173 fónyi ev. református lakosság felelt meg, vagyis 1000 lélekre csak 30’52 születés esik. Ime tehát, a rom. katho- likusok és az ev. reformátusok közt a születési átlag nagyságában óriási különbség (1218) lepleződik le már a jelenben is! De vegyük a multat! Ha a r. katholikus lakók szaporodásának fenti táblázatát végig nézzük, konstatáljuk, hogy a római katholikus lakosságban az abszolút születési számok a községek túlnyomó részében 1890-ben jóval nagyobbak, mint a XVIII. század utolsó negyedében; a szaporodás abszolút száma hol többel, hol kevesebbel, állandóan emelkedett, sok helyütt megkétszereződött, sőt 3, 4, 5-ször oly nagy lett; s ha arra gondolunk, hogy hiszen az elmúlt száz év alatt a népesség az egész országban rendkívül meggyarapodott (8 millióról 14'/^ millióra), ezt természetesnek találjuk, s nyilvánvaló, hogy a népszám ezen emelkedése az abszolút születési számoknak emelkedésében is kifejezést nyer és semmi csodálni való sincs azon, hogy a születési évi átlag abszolút száma a XVIII. század utolsó negyedétől 969‘4-ről mintegy száz év alatt 1890-ig 1660’7-re emelkedett. A születések abszolút számának ezt az emelkedését mutatja a r. katholikusok szaporodásáról összeállított táblázatban levő 45 község közül 40. Kettőnél — Arács és Paloznaknál — azonban tapasztaljuk, hogy a születések abszolút száma az elmúlt száz év alatt nem emelkedett, hanem változatlan maradt; további háromnál pedig — Kőröshegy, Kövesd és Lovasnál — egyenesen csökkent! Mit jelent ez? E jelenség valódi jelentősége akkor domborodik ki előttünk, ha az ev. reformátusok szaporodásáról összeállított táblázatunkat vesszük tüzetesebb vizsgálat alá. E táblázatban 21 községet találunk, a 21 közül mindössze 6 község (1 a nagyobbak, 5 a legkisebbek közül való) van olyan, a hol az elmúlt száz év alatt a születések abszolút száma valamelyest (összesen 37'2-ről 48’6-ra) emelkedett, ellenben ez a szám a többi 15 községnél nemcsak hogy változatlan nem maradt, hanem irtózatosan hanyatlott (329'2-ről 231'4-re!) annyira, hogy a balatonparti református lakosságnál (csak a táblázatban levő 9173 főnyi népet véve figyelembe) a születések abszolút száma a XVIII. század utolsó negyedétől 1890-ig 366‘3-tól 280‘0-ra esett. Míg tehát a rom. katholikusoknál a születések abszolút száma száz év alatt
