Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 99 hogy a reformátusok száma 1880-ban 460, 1890-ben 410, 1899-ben pedig csak 372 volt, mert azt jelenti, hogy Endréden éppen a törzsökös és tiszta magyar birtokos lakosság ÍOO év alatt semmit sem szaporodott, a ÍOO évet követő 20 évben pedig rohamosan apadt. A hagyomány szerint különben Endréd magyar lakossága három kis faluéból szűrődött össze, mert a mai határban tulajdonképen három falu volt: Endréd, Kis-Endréd és Kotlok, mely utóbbi kettőnek emlékét máig őrzi a határ hasonló nevű két része (lásd Pesty: mse, és a «Helynevekről» szóló szakasz Kis- Endréd czímszóját). Kőröshegyen, melyet a hagyomány szerint Pap István és Kovács nevű egyének szállottak meg először (Pesty, mse.), a református anyakönyvben talált feljegyzések szerint a református lakosság száma volt : 1793-ban 704, 1794-ben 662, 1795-ben 676, 1813-ban 693 ; ha ezeket összehasonlítjuk a reformátusok 1890-diki számával, 744-vel, látjuk, hogy van ugyan szaporodás, de az igen lassú. Zánkán 1786 ban 43 ev. református és 22 ágostai hitvallású s így összesen 65 család (Thuri E., i. h. 19.), vagyis mintegy 390 egyén volt a katholikusok és zsidók nélkül, a mi minden esetre igen magas szám a lakosság 1890-diki számához a 444-hez viszonyítva, melyből ugyanakkor csak 302 ev. református és ágostai hitvallású volt. Itt tehát ismét a reformátusok fogyásával találkozunk. Pontosabb, de még kisebb részletre vonatkozó adat az, mely szerint Zánkán az ev. reformátusok száma 209 volt, mi a reformátusoknak az 1890-diki számával 170-vel összehasonlítva, ismét a reformátusok számának csökkenését bizonyítja. Aszófőn a r. katholikus plébánia irattára őrzi az 1776-diki urbárium egy kivonatos lajstromát. E szerint akkor Aszófőn volt : örökös jobbágy 22, szabad menetelű zsellér 3, maga házában lakó örökös zsellér 5, maga házában lakó szabad menetelő zsellér 9 s végül másnál lakó örökös zsellér 1. Ez összesen 40 család s így mintegy 240 lélek, míg 1890-ben 394. Tihanyból ismét csak a reformátusok számát ismerjük; ott benczés apátság lévén, a reformátusok száma jelentékeny soha sem volt ; a református anyakönyv feljegyzése szerint volt Tihanyban 1774-ben 123 református; ugyanezek száma ugyanazon forrás szerint 1868-ban 114, 1893-ban már csak 103, tehát a református elem ismét nemcsak nem szaporodott, hanem egyenesen megfogyott! Az felső-örsi róm. katholikus anyakönyv az 1. lapon «Status animorum in possessionibus Felső-Örs, qua matrice aliisque eidem proxime advicinantibus ete.» czimen felsorolja, hogy 1738-ban volt Csopakon 9, Vörös-Berényben 11, Kövesden 11, A.-Őrsön 12, Lovason 9 és Paloznakon 9 r. katholikus s így összesen 61 család vagyis mintegy 366 lélek. Ugyanezen falvakban 1890-ben a r. katholikusok száma összesen 1287 volt. A mai Kenese határán egy időben 4 község osztozkodott : Kenese, Máma, Sándor és Csitteny, ma csak Kenese áll közülök, míg a többi három emlékét egy- egy határnév őrizi. A jezsuiták győri kollégiuma Mámát, Sándort ésCsittenyt 1639-ben nyerte birtokul, akkor még mind a három község állt. A kollégium 1646-ban már urbáriumot eszközölt, melynek 1666-ban bővített és módosított másolatát őrzi a kenesei r. katholikus plébánia, de ezekben Csitteny mint község már nem szerepel. Máma és Sándor valószínűleg az 1690—1711-ig terjedő időközben pusztultak el a kuruezháboruban, 1720-ban már nyomuk sincs. Az 1666-iki urbáriumban felsorolt családneveknek a kenesei XVIII. századbeli anyakönyvekből összeállított családjegyzékkel való egybevetése azonban arról győz meg, hogy Máma és Sándor lakói
