Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
98 .4 Balaton-melléki lakosság néprajza. megerősítette, az idegen ajkú telepesek itt magyarságot találtak, ahhoz kellett alkalmazkodniok, abba kellett beolvadniok, annyival is inkább, mert nem jöttek egyszerre és egy helyre nagyobb tömegekben, hanem kisebb csoportokban szóródtak szét az egész területen. Lehet, hogy ez idegen ajkú bevándorlók összege nagyobb volt, mint az itt talált magyarságé, mégis ez a maroknyi magyarság biztosította az egész lakosság magyarságát ; az adta tovább az új nemzedékeknek az örökbe kapott hagyományokat, szokásokat és mindazt, a mi e területen magyar volt s a mi e területet ma is magyarrá teszi. II. A Balatonpart népessége a XV111. században. Az első olyan munka, a mely a Balatonpart községeinek népszámát egyen- kint közli, tudtommal 1828-ban jelent meg. 1721-től kezdve 1828-ig, tehát 108 éven át semmiféle részletes adat nem áll rendelkezésünkre s ezen időköz egyetlen évéről sem tudjuk megállapítani a Balatonpart községeinek népszámát. A különböző családi, megyei, egyházi és országos levéltárakban kétségtelenül vannak adatok, de ezek felkutatása nem az én feladatom s be kell érnem azzal a nagyon is sovány anyaggal, melyet nem rendszeres kutatás, hanem a véletlen juttatott hozzám. Csak általánosságban mondhatunk annyit, hogy a mennyiben Magyarország lakossága 1720-tól 1787-ig 2 552,598-ról 8.002,917-re emelkedett a József császár alatt végrehajtott népszámlálás szerint, minden valószínűség szerint hasonló arányban emelkedett a Balatonpart népessége is és így az az 1720-diki 6621 lélek helyett 1787-ben körülbelül talán 20,757 lehetett, mely számnak azonban — éppen a kiszámítás módjánál fogja -— semmiféle nagyobb fontosságot tulajdonítani nem szabad. Arról, pedig, hogy melyik községben mekkora volt a lakosság ez időben, ezen az alapon egyáltalában nem szólhatunk. Az egyes anyakönyvek átvizsgálásánál akadtam néhány nagyon is szórványos adatra, mely némely község népszámát megadja. Igaz, hogy az egész népszámra ebből sem következtethetünk-, mégis, mint töredékeket, jónak látom őket itt közölni, nemcsak azért, hogy ezeket megmentsük, hanem egyrészt azért, mert talán másoknak más forrásokból módjuk lesz e töredékeket kiegészíteni s másrészt azért, mert egyikük-másikuk érdekesen világít bele a mai népesség kialakulásának történetébe. E tekintetben a legtökéletesebb kimutatást Endréden a róm. katholikus plébánián találtam; ez az a kis füzet, a melyben Fater Osvaldus Bán benczés pap 1763-ban házról-házra menve összeírta a faluban élő összes lelkeket, felsorolván a házszámot, a családfő nevét, a hozzá tartozó feleséget, gyermekeket és cselédeket, valamennyit név, kor, családi állapot, vallás és bérmáltság szerint. Páter Bán ugyanezt megcsinálta Zamárdi községgel és Szántód pusztával is. Ezek szerint Endréden 1763 ban 143 házban 903 lélek lakott, kik közül 502 r. katholikus, 62 reformátusból áttért r. katholikus és 339 ev. református volt Zamárdiban (és Szántódon) ugyanazon összeírás szerint 1763-ban 46 házban 284 r. katholikus egyén lakott; e községben akkor más felekezet nem volt. Endréden 1786-ban a református anyakönyvben talált összeírás szerint az ev. református lelkek száma 466 volt s így az 1763-diki 339 lélekszámmal szemben jelentékeny szaporodást mutat. De rettenetesen riasztó ez adat, ha hozzátesszük,
