Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 91 jogi kapcsokat alkotott Magyarország s az örökös tartományok között. Ez emlékezetes időszak a modern Magyarország alakulásának kezdő kora s azért kiválóan érdekes hazánk népességének ez időbeli számát ismerni. Ez mondja meg, milyen számbeli erőben került ki nemzetünk az előző századok kül- és belharczaiból, mi maradt meg belőle emberben és vagyonban s minő anyagi és szellemi tőke birtokában lépett arra az útra, mely értelmi és politikai, erkölcsi és gazdasági tehetségeinek teljes kifejtésével mai fejlődésének magaslatára elvezette. A mozgalmas, romboló harczok idejét zárja be s a békés polgárosító munka korszakát nyitja meg a jelzett időszak a magyar nemzet életében.»1 Az 1720.—21. év adatai tehát annak a romhalmaznak a képét adják meg, a melyből Magyarország mai lakossága kialakult s ez a kép maga sivárságában minden képzeletet szinte hihetetlenül túlhalad. Magyarország 1720—1721. évi népességét Acsády Ignácz számította ki. Az 1715-ben végrehajtott s 1720-ban megismételt nagy országos összeírás, mely köz- ségről-községre, vármegyéről-vármegyére ment, s melynek czélja az adózás rendszerének újjá szervezése s az állami adóteher arányosabb és igazságosabb szétosztása volt, az akkori népesség legszélesebb rétegét, az adóköteleseket, tehát a városi polgárságot és földesúri hatalom alatt álló úrbéres népességet, melyek első sorban viselték a közterheket, az állami adót teljesen, sőt nagyobbára névszerint is felölelik s a községek és adóháztartások számát teljes pontossággal mutatják be. A menynyiben bizonyos elemek szegénységük miatt vagy más okokból akár állandó, akár ideiglenes mentességet élvezvén, ez összeírásból kihagyattak, ezen nem adózók vagy különös módon adózók pótlására Acsády az egykorú vagy közelegykorú kútfőkből, főképen az urbáriumokból a különböző országrészek viszonyainak megfelelő átlagszámot állapított meg. A háztartások így kiszámított összegéből azonban még mindig hiányzott a nemesség, a papság, a tanítók és zsidók. A nemesség számának megállapítására az 1715. és 1720. évi összeírásokban lelt anyagon kívül főleg az 1705—9. évekből fenmaradt nemesi összeírások, a hol egykorú vagy közelkorú kútfő nem kínálkozott, az 1847. év törvényhatóságonkint külön megállapított arányszámai használtattak fel. A zsidóknál alapul az 1698/9, 1720/1., 1727/8, 1735/8. és 1750. év körüli összeírások szolgáltak, melyek közül az 1735/8. évi az ország legnagyobb részéből név- és lélekszám, származása, foglalkozása, vagyoni viszonyai szerint sorolja fel a zsidó lakosságot. Végül a papi és tanítói karnál a mai viszonyokból kellett kiindulni, s minthogy ma az egyházi szolgálattal foglalkozók az összlakosságnak csak 0'13, a tanügyi szolgálatban levők 0 25°/0-át teszik, a különböző helyi viszonyoknak figyelembe vételével eltérő — 0'l°/0 mint minimum és 0'30/„ mint maximum közt változó — arányszám alkalmaztatott. Ennek a munkálatnak végeredménye a következő : Volt Magyarországon (Erdélylyel) az 1721-ik évben: Nemes ...... 134,265 lélek 5-26 °/0 P ap és tanító .... 5,377 » 0 21 » Polgár és jobbágy . . 2.401,582 » 94'08 » Zsidó........... 11,374 » 0*45 * Ö sszesen. . 2.552,598 lélek ÍOO’OO °/0. 1 Magyarország népessége a pragmatica sanctió korában 1720—21. (Magy. Statisztikai Köziem., Uj folyam, XII. k.) Budapest, 1896. E munka szerzője dr. Acsády Ignácz, előszavát, melyből e sorokat idézzük, dr. Jekelfalussy József írta.
