A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - III. fejezet. Avar-frank korszak
Avar-frank korszak. 77 A fluvius Szuló, helyesebben Sala, nem más, mint a mai Zala folyó s a vele együtt említett Vélik-ben, mely Fejér megjegyzése szerint helyesen „Szelik'1-nek olvasandó, felismerhetjük a budai és bécsi képes krónikáknak Zelice1 folyóját, a mai Kis-Zalát.2 A Bilisaseo tavat sem kell tehát Stiriában keresnünk csak azért, mert a Balaton vidéke a tulajdonos püspökhez távol feküdt volna, mert hogy hozzá Stiria sem volt sokkal .közelebb. Az elnevezések pontossága iránt éppen nem kényes másoló barátok sokkal könnyebben alkották a salzburgi névtelennél előforduló Pelissa szóból a Bilisaseo-t, ami talán helyesen olvasva Bilisa-See is lehet, mint amennyivel könnyebb volna azt erősítgetni, hogy a kérdéses birtok nem a Balaton mellett feküdt s hogy a Bilisaseo nem a Balaton. Nem lesz talán érdektelen megemlítenünk, mily komolyan fejtegeti Fekete Zsigmond,3 hogy a Balatonnak eredeti avar neve Bilisateo (így!) „A Bilis szónak — szerinte — azonosnak kell lenni a Pilis vagy betűcserével Peles és Pölös helyneveinknek, ahol a földből fakadó vizek jelentkeznek. A teó végződésnek megfelelően írják őseink a Fertő nevet, azért az tö-nek felel meg.“ Ez mind igen szép, de hát jó volna tudnunk azt is, mit akar jelenteni e tő, teó szóval, illetve végződéssel, mely az illető okmányban nem is fordul elő, mert abban Bilisaseo van írval Az pedig kétségtelen, hogy az avarok és utódaik inkább használhatták, amint hogy használták is, a Pelso, Pelissa, mint a jóval később elferdített Bilisaseo elnevezést. •M* * * Privina szerencséjét és hatalmát nem szívesen nézi Mojmir, a morva herczeg. Az ellenségeskedés áldozata Privina lesz, akit 861-(859?)ben a morvák meggyilkolnak. Birtokait fia, Hezilo kapja, aki azonban már 874-ben elhal. Jámbor Lajos adománya, a Privina-féle birtok tehát visszaszáll a király fiaira és utódjára Karl- mannra, aki viszont törvénytelen gyermekének, Arnulfnak birtoklásába adja. Arnulf, mint a Privina-féle országrész ura, ellenséges viszonyban van természetes nagybátyjával, Vastag Károly császárral, aki öccse teljes megrontására még Szvatopluk morva fejedelem felajánlott hűségét és segélyét is igénybe veszi. Szvatopluknak hűbérbe is adja Pannonia legnagyobb részét s ez hála fejében a császár kedvére s főhatósága alatt, de meg Engelschalk kérésére is, hogy őt Arnulf ellenében — kinek leányát elszöktette — megvédje, széliében hosszában pusztítja (883—884-ben) Arnulf birtokait. Ez annak az időnek kezdete, amelytől fogva a morva-szlávoknak uralma Pannóniában rövid 8—9 éven át tart. Ez is csak olyan uralom, mely határozottan elismerte a frank főhatóságot. Nem lehet tehát szó egy Pannóniára is kiterjedő nagy szláv birodalomról, amilyennek a nagy képzelő tehetséggel megáldott szláv történetírók Szvatopluk zsarnoki hűbéreskedését festeni szeretik. 1 Hist. Hung, fontes domest. Pars I. Vol. II. p. 160. L. (III, Henrik) „venit in Hungáriám iuxta fontes Zala et Zelice . . ." THURÓCZY-nál : II. 43. „iuxta fontes Zalae et Zelicae . . .* * Ortvay i. m. II. 430. 1. J Fekete Zsigmond : Magyarország vizei múltjának és vizépítkezésének történelme stb. Budapest, 1882. 182. lap.
