A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora, a mohácsi vészig. 153 A világi hatalmaskodók közül említhetjük Ecséri (de Echyr) Lászlót, ki a kapornaki apátság Ecsér (Echyr) nevű birtokát „iuxta aquam Balathon“ elfoglalta s miután jogtalanul birtokában tartotta, Gúthi Ország Mihály nádor, István streveri püspöknek, a kapornaki apátság kormányzójának kérelmére 1468 máj. 5-én a vasvári káptalant küldi ki az ügy megvizsgálására.1 A szentgyörgyvári várnagyok hatalmaskodásaikról már Hunyadi János kormányzósága alatt hírhedtek voltak, — hírük s tettük Mátyás alatt sem volt jobb, csak a személyek változtak. Akkor Csapi András és Laki Kaczor Dávid, — most Kis- mányai Bese Lukács és Solyági Nagy János a szereplők. A békavári (Bekawar) másként szentgyörgyvári (Szentgyörgyvár, Keszthelytől nyugatra) várnagyok hatalmaskodásának se szeri — se száma. Gúthi Ország Mihály nádor 1482. évi április 18-án1 2 kelt levelével Zala megye fő- és alispánjait és szol- gabiráit nem kevesebb, mint tizenötrendbeli oly hatalmaskodás megvizsgálására utasítja, melyeket Kismányai Bese Lukács és Sólyági Nagy János várnagyok, Bátori István hosszufalusi, szentgyörgyi és égenföldi jobbágyaival, a zalavári apátság Nagy- és Kis-Apáti (Zalaapáti), Ferkend, (ma Förkend-puszta, Zalaapátihoz tartozik) Zalavár, Esztergál és Rada birtokain és odavaló egyes jobbágyain szárazon és vizen (a Balatonon) elkövettek. De még ez a szám nem teljes. Essegvári György és Devecseri Choron György, zalamegyei alispánok és a szolgabirák 1483 május 30-án 3 már ismét négyrendbeli hatalmaskódást rónak Kismányai Bese Lukács várnagy úr terhére. Ezúttal a Gersei Petőfiak: János és György, Keszthely urai voltak a kárvallottak, s a szentgyörgyi várnaggyal együtt Bátori István emberei a bűntény eszközei. Úgy látszik, hogy a Marczaliak gyűlölségét a Petőfiak iránt a Bátoriak örökölték. Az imént említett négyrendbeli hatalmaskodás közül különösen kettő érdekes. Egyiket — amennyiben a cselekmény a Balatonon folyt le, — illető helyén alább fogjuk megemlíteni — a másik pedig a következő. Gersei Pető János családjával Peleske várából kocsin hazafelé (Keszthelyre) tartván, midőn útközben egy dombháton 4 etetés végett a kocsiról leszállóit, a szentgyörgyvári várnagy emberei János urat és három fiacskáját megtámadták, úgy, hogy menekülve ki a Zala mocsarába vonta magát,5 ki pedig a közel fekvő Pah (Boldogasszonyfa, Keszthelytől nyugatra) község plébánosánál Pál tisztelendőnél rejtőzött el az orgyilkosok elől. A zalavári apátságnak Mátyás idejében nem a szentgyörgyvári várnagyokkal, illetve a Bátoriakkal volt sok bajuk, hanem ez időtájt veszi kezdetét a Darabosok, a Laczkffiak, az Ormándi és Eger családbeljek hatalmaskodásainak hosszú sorozata. 1487-ben Vincze zalavári apát protestál Mátyás nevű rendtársával bizonyos foglalás ellen, melyet Isabori Laczkffy János, Nádasdi Darabos Györggyel és Ormándi Balázzsal, úgy ennek Pál és János fiaival az apátság Nagy-Apathy és Esztergár birtokaiban a Laczkffyak horváthi és bubereki birtokaival határos részen elkövetett.6 1 z. 0. II. 305. oki. 2 U. o. II. 326. oki. 3 Z. O. II. 329. oki. 4 Kétségkívül az a jelenleg erdős dombhát, mely a zalaapátii—páhoki—keszthelyi út felerészén van. 5 A Zala mocsaras árterülete Zalaapáti alatt. Még a múlt század elején is néha alig volt errefelé járható út. 6 Zlv. lt. Loe. 2. Fase. 1. No. 13. A vasvári kápt. 1719. átiratában. (Eredeti, papíron, nyomott pecséttel.)
