A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
8-1 Balaton környékének archaeologiája. megerősítésére a gerincz két oldalán egy-egy hornyokat szolgál. A támadó fegyverek közé szokás sorolni a győri régiségtárban levő meggörbített s kettétört tűt is (27. 29). Hosszú, hengeres szára van, mely gombos fejű vége alatt megvastagodik s zegzugos vonalakkal igen szépen van díszítve. Hegye hiányzik. Még egy másik csonka tű (25) van ugyanott, lapos, korongalakú fejjel és csavart négyélű szárral. Ellenben a védelemre szolgálhatott a győri darabok között az a két összegörbített sodrony, melyek közül az egyiknek vége korongos tekercsesei van ellátva (30). Egy harmadik kézvédőből ugyanott csak a négyélű vastag sodronyhuzal összehajtott darabja (33) maradt meg. Szintén Győrött található még egy majdnem ép, szalagos karspirális (23), mely négy fordulatból áll. A széles, lapos lemezszalag egyik vége apró sodronytekercsben végződik, a másik letörött. A leletnek ékszer gyanánt használható darabjai Győrött: két sima karika (28. 31) és két egyforma alakú és nagyságú karperecz (36. 37), melyeknek kidomborodó lemezteste a végek felé vékonyodik. Külső felületüket vonalak díszítik, mindegyiken más-más mintát mutatva. Az ékszerek csoportjába tartozó legértékesebb darab azonban kétségkívül az a 21 cm. hosszú fibula (7), mely Veszprémbe került. Egyike a legjellemzőbb magyarországi typusoknak: a három egymáshoz erősített sodronyból álló egyenesszárú test két oldalából 3—3 spirális korong (az egyik hiányzik) ágazik ki, egy nagyobb pedig a fibula lábát képezi, míg másik végén a középső sodrony egy nyolczas alakú hajlás után rugóval ellátott tűben végződik. Ezen bronzleleten kívül Kiliti határában — mint Börzsönyi Arnold nekem megírta s szóval is ismételte — más helyen és más időben még a következő bronztárgyak kerültek napfényre: két szívalakú csüngő (45. 46), a minők bronzleleteinkből eléggé ismeretesek, továbbá egy harmadik fecskefarkú csüngő (47), melynek sod- ronynyá vékonyuk végei kifelé kis spirális korongokká voltak bekunkorítva. Beljebb a Balatontól, a Siótól nem messze délre fekvő Adándon, mint az Arch Közlemények IV (1864) 162. lapján olvassuk, Kereki vagy Kupa várában kelta érmet találtak. Ságvár római régiségeiről az első följegyzést Csicsvai Vasas András ságvári ref. lelkésznek 1814-ből köszönhetjük. A Nemzeti Múzeum könyvtárában 294. sz. alatt őrzött kéziratában azt olvassuk, hogy Ságvár egy régi széles kőbástyának a helyén fekszik, a bástya négyszögletű s széle, hossza 300 öl. Falainak némely része 1720 táján, mint a régi emberek beszélik, még kilátszott a földből, de Csicsvai idejében már mindenütt eítűnt. Midőn 1812-ben a ságvári reformátusok új templomot építettek, a többek között a bástyának fundamentumából két alabástromból való mellképet ástak ki. Az egyik férfi-, a másik asszonykép. Az előbbit vejének, Baky JózSEF-nek szánta Csicsvai. A másik, nőt ábrázoló mellképről azt mondja Csicsvai, hogy Kilitin, a veszprémi káptalan tiszttartójánál található. Ezek közül az egyik alighanem az a domborkép, melyet Ságváron a káth. templom előtt Nepomuki Szent János szobra talapzatába befalazva látunk. Csak
