A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
3. szakasz. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban / Békefi Remig - 2. A Balaton környékének várai a középkorban
254 4 Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. elrendelte, hogy az ország megfelelő helyein várakat építsenek, ahol a hívek üdvöt és menedéket találjanak.1 A várakat tehát a védelmi szempont szülte. Védekezni kellett a külső ellenség és a belső támadások ellen. Ezért keletkeznek várak az ország szélein és belsejében. A királyon kívül, az ő beleegyezésével, egyes gazdagabb emberek is építenek várat és a síkságról felhúzódnak a hegyre, a hol az élet biztosabb, a védekezés sikeresebb és a támadás az ellenfélre végzetesebb. A várak nyomán új társadalmi helyzet és élet fejlődik ki. A várurak, kik előbb saját egyéni és vagyoni védelmük végett építettek várat, innét intézik támadásaikat ellenfelükre s zaklatják és rabolják a vidéket, mely éppen ezért az ilyen erődítményekben rablóvárakat látott. A vár ura családjával a társadalom többi osztályaitól némileg elkülönül, egyénibb életet él és különleges társadalmi életet folytat. Ilyen viszonyok között mindenfelé épültek várak. S a mely hatalmas úrnak nem volt vára, jogtalanul tett szert rá. Ezért hagyja meg az 1290-iki országgyűlés, hogy azon birtokokat, vásárhelyeket és várakat, melyeket erőszakos foglalók jogtalanul tartanak kezeik között, vissza kell adni.1 2 3 A tornyokat vagy várakat meg, melyeket a templomokra vagy más helyekre ártalom czéljából építettek, teljesen le kell rombolni." A várak révén nagyon elszaporodott hatalmaskodás kiirtása végett rendeli el az 1298-iki törvény, hogy azon erősségeket és várakat, melyeket újból, a király engedelme nélkül építettek, vagy a melyekből a múltban károkat okoztak vagy esetleg jövőre okoznak, vagy pedig a melyeknek nincs elég birtokuk, továbbá a kolostorok - és egyházaknál épült kisebb erősségeket azonnal le kell rombolni s maga a király és a nádor, midőn az országban utazik, gondoskodjék azok lerontásáról. Ha valamelyik birtokos ezt tenni nem akarná, egyházi kiközösítés éri. Ilyenkor az erősség földjei, minden kártérítés nélkül, a király kezére jutnak. De ha azokat a vártulajdonos mástól jogtalanul foglalta el, akkor a régi birtokosra szállanak vissza.4 Zsigmond király óta a városokat is megerősítik és fallal veszik körül. A mint a várak száma nagyon felszaporodott, mind több és több bajt kezdtek okozni. Országgyűléseinknek ezért kellett velők gyakran foglalkozniok. így az 1445-iki országgyűlés kimondja, hogy azon várakat, melyeket a zavaros időkben, tudniillik Albert király uralkodása óta építettek, tulajdonosaik Szent-Háromság nyolczadáig (máj. 30.) hűtlenség büntetése alatt rombolják le. Kivétel alá esnek a szlavóniai várak a Dráva és Száva mellett, melyeket a törökök miatt építettek. Ezek közül az marad fenn, a melyiket az odavaló nemesség kíván. Ezen kívül az új várak közül még a következő ötöt nem kell lerombolni : Palotát (ekkor Fejérmegyébe sorolják, ma Veszprém-megyében), amely Ujlaky Miklósé ; Veröczét (Verőcze vm.), a mely Marczali Imréé ; Vámost (Borsod vm.), a mely Pelsőczi Imréé ; Nánát (Heves vm.), a mely Kompolti Jánosé, s Pelsőczöt (Gömör vm.), amely Pelsőczi Miklósé és Istváné. Ezen várakat azonban tulajdonosaik a saját költségükön tartsák fenn; másoknak ezek miatt semmi kárt se okozzanak ; s vármunkára mások jobbágyait — egyenek ezek egyházaké, nemeseké vagy más birtokosoké — ne kényszerítsék. 1 Wenzel Vill. 70—71. 2 1290. törv. 25. czikk. 3 1290. törv. 24. czikk. 4 1298. törv. 10. czikk.
