A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
A Balaton köi nyékének archaeologiája. VII phische Mittheilungen köteteiben ismertessék. így Kubitschek ellátogatott Keszthelyre is és a grófi kastélyban még ott talált római feliratokat és köveket 1879-ben a Mittheilungen II. kötetében írta le (51. 1.), 1887-ben pedig Frankfurter ugyancsak Keszthelyen a gymnasiumban látta meg a zánka-ságpusztai csonka feliratot (152.1), melyet a Mittheilungen XI. kötetében tett közzé. Pótlólag említem fel azt a feliratos téglát, melyet állítólag Badacsonytomajról kapott a soproni múzeum és Kubitschek meg Domaszewski írtak le ugyanebben a kötetben. A mint később a Corpus pótkötetében 11468 szám alatt a feliratot Domaszewski közölte, olvasása: Da pv(a)e- st[a]ntia et requ\i\re opus és felszólítást foglal magában, melynek első része nem egészen világos. Domaszewski szerint a praestantia talán a jó anyagra vonatkozik, mely a téglakészítéshez szükséges. Ezt adjon a felügyelő és azután — mint a második rész mondja — vegye számba a munkát. Domaszewski, hogy a Corpus pótkötetéhez, mely 1893-ban jelent meg, a Dunántúl az újabb feliratos anyagot feldolgozza, Kékkúton újra lemásolta az akkor még ott levő két sírfeliratot a 10899 és 10900 számok alatt, Keszthelyen a zánka- ságpusztait (CIL. III. 10906) és ebben a pótkötetben adta ki először 10903 szám alatt az egyik káptalantóti oltárfeliratot (130. 1.) Kutatásaiban buzgó segítőtársa volt Fröhlich Róbert, a ki különösen a Dunántúl római útjait nyomozta és a sok új felirat között, melyeket az Archaeologiai Értesítőben (Római feliratok Alsó- és Felső- Pannoniából) publikált, annak XI. (1891) kötetében újra leírta azt a kékkúti követ, a melynek feliratát Romer után már Mommsen 4135 szám alatt közölte (138. 1.). Már 10 év múlva, 1902-ben megjelent a Corpus III. kötetének második pótkötete. Ebben Domaszewski leírásában csak a második káptalantóti felirat (CIL. III. 13418) szerepel (131. 1.) és itt jelent meg FRöHLiCHtől 13364 és nem 13363 szám alatt, mint a 12. lapon idézve van, a jabapusztai felirat. Az új térkép, melyet Domaszewski ehhez a kötethez csatolt, természetesen hozza az újabb feliratok lelőhelyeit, köztük Ságvárt is, a honnan az első pótkötet 10896 számú felirata származik, de a MoMMSENétől főkép abban tér el, hogy a Balaton déli partja körülbelül Lelléig Alsó-Pannoniához van csatolva, a meddig Alsó-Pannoniának Domaszewski szerint (p. 2183) legalább Alexander Severus alatt terjednie kellett, mert Brigetio (Ószőny), a hol a jabapusztai kövön említett legio I. adiutrix (a mennyiben csakugyan erről a légióról van szó) állomásozott, abban az időben Alsó Pannoniához tartozott. Az útvonalak nagyjában úgy mennek, mint Mommsen térképén, csupán az lep meg, hogy a két ókori helységnév közül, melyeket Domaszewski bejegyzett, Mogentianaet, melyet Mommsen Keszthelyre tett, Tüskevár és Somlyóvásárhely között látjuk, Keszthely közelébe ellenben, az Ujmajor pusztára Valco került. A magyarázatot hozzá megtaláljuk DoMASZEwsKinek még 1902-ben „Die Beneficiarierposten und die römischen Strassennetze“ czímű dolgozatában (Westdeutsche Zeitschrift XXI), hol a dunántúli úthálózatnak új képét adja, melyhez a támpontokat neki az utak keresztezési pontjain elhelyezett beneficiarius állomások szolgáltatták. Ilyen pont volna a Balaton déli partján Jabapuszta, a melynek közelébe, Ságvárra, már Römer is Triccianát tette, a Sopianae — Arrabona közti út egyik állomását, csakhogy Domaszewski innen az útat átviszi a Balatonon s úgy jut el Tótvázsonyon keresztül Győrbe. Olyan út, mely ezt keresztezi, nincs ugyan az Itinerariuinban, de egy ilyennek Poetovióból (Pettau) Fenéken át a Balaton déli partján menve, Jabapusztától Dunapenteléig (Intercisa) kellett húzódni, mivel itt is beneficiariusállomás volt. Egy másik útkeresztezés az Itinerarium szerint is Mogentianae- ban volt, mert a Szombathelyről jövő út onnan kétfelé ágazott : Aquincum és So-
