A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
VUI .4 Billatún környékének archaeologiája pianae felé. Eddig az út Szombathelytől Aquincumig csak úgy volt vezethető, ha nagy kerülővel Keszthelyt érintette, a hol Mogentianae feküdt. Most aztán Domaszewski Mogentianaet Tüskevárhoz teszi, lévén ott nemcsak beneficiariusállomás, hanem mert az Itinerarium távolságadatainak is jobban megfelel. És itt találkozott ezzel az úttal a Sopianaeből jövő út, a melynek végczélja szintén Szombathely volt Előbb azonban természetesen Fenéken ment át, a hová Domaszewski most Valcot helyezi, a honnan aztán még egyenes vonalban Szombathelyig ment egy út, egy harmadik pedig a Balaton északi partján, mely Veszprémben érte el a Mogentianaeből Aquincumig vezetett utat. De olyan felirat még nem került elő, mely szerint Veszprém beneficiariusállomás lett volna, de még Fenék sem, a honnan pedig nem kevesebb, mint hat út ágazott szét.. Domaszewski ezen úthálózata legnagyobbrészt feltevéseken alapul, mert az Iti- nerariumokban említett helységek fekvését meghatározni nem sikerült. Épp azért csak elméleti értéke lehet Finály Gábor kísérletének is, a mely pedig inkább a terep- viszonyokat veszi tekintetbe. Finály az Arehaeologiai Értesítő XXIII. (1903) évfolyamában „ Római utak a Dunántúl“ czímen megjelent czikkében DomaszewskivG polemizálva rámutat a Fenék körül elterülő posványos vidékre, a miért az li. n. fenéki tábor római eredete is kétséges és még kevésbbé mehetett arra római út, hanem a mint azt Magyarország rómaikori falitérképébe is berajzolta, a Pécsről Szombathelyre vezető út messze délre elkerüli a Balatont és Nagykanizsán és Zalaegerszegen át megy. Ezek közül pedig Nagykanizsának felelne meg Valco, Zalaegerszegnek Mogentianae, a honnan az Aquincuminak tartó út elágaznék, úgy hogy Lesenczetomajnál (Caesariana) közelítené meg a Balatont és Nagyvázsonyon túl Várpalotáig elég biztos nyomokon haladna, beléesvén Baláczapuszta, Szobahély, Romkút, a mely helyek a legújabb időben lettek mint római telepek ismeretesek. Az utat Pécsről Győrnek Finály is azonban Ságvár (Tricciana) érintésével a Balaton keleti oldalán vezeti végig és Hajmáskértől, a hol az előbbi utat metszi, Pogánytelken át egy darabig ma is látjuk. Azok között, a kiknek kutatásai a balatonvidéki római feliratokra kiterjedtek, fölemlítendő még Récsey Viktor. Egy kis füzetben, melyet 1895-ben ezen czímen : „Balatonvidéki régészeti kutatásaim némi eredménye“ közzétett, röviden leírja észleleteit, melyeket a Balaton északi partján Veszprémnél kezdve Zalaapátiig tett. Úgy látszik, hogy különös figyelemmel akart lenni a római kőemlékekre, fel is fedezett néhányat, melyeknek feliratai addig ismeretlenek voltak és a Corpusban először annak második pótkötetében olvashatók. Az egyik oltárkövet, melynek feliratát a Corpus 13419 szám alatt közli, Révfülöpön (143. 1.) találta, eg}' másikról, mely Dörögdpusztáról származik (116. 1.) Darnay révén értesült (felirata a Corpusban 14355 7 szám alatt) és még egy csonka feliratot publikált először Vászolyról (156. 1.), mely aztán a Corpusban 13420 szám alatt jelent meg. A két káptalantóti oltárfeliratot (130. 1.) is még a helyszínén írta le, de csak az egyiket (s nem mind a kettőt) találjuk előbb nála, azt a melyiket később a Corpus 13418 szám alatt adott ki, a másikat akkor már a Corpus első pótkötetében 10903 szám alatt Domaszewski közölte volt. Épp így nem említi, hogy a zánkai (ságpusztai) feliratot (152. 1.) a Corpusban 10906 szám alatt, sőt azelőtt Frankfurter közleményében (az Arch.- epigr. Mitth. XI., vagyis 1887. és nem 1877. évi kötetében, mint azt tévesen írtam) megtalálhatjuk, a mint hogy Fröhlich is megelőzte a Corpusban 10898 szám alatt a balatonszöllősi (a Corpusban aszófői) felirat publikálásával (157. 1., a hol tehát
