A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiâja. 181 égető kemenczénél, a mely mellett az agyagneműeket formálták is. Már pedig ezek a római korban azért voltak oly kiválóak, mert a leggondosabban iszapolt agyagból készültek. A másik helyen a vasútépítés földmunkálatai két római sírt hoztak napfényre. Ez a hely följebb van, a kőrakodótelepen túl, közel a veszprémi szárnyvonal kiindulópontjához. Ezeket a sírokat is mélyen, a Balaton árterében, a vasúti töltés mentén kiemelt anyagárokban találták és csak azért nem dúlták fel egészen, mert az egyik végük belenyúl az anyagárok partja alá. Elég közel vannak egymáshoz s az egyik nagyobb, a másik kisebb, különben egyformák. Laczkó jegyzékében (Balácza 7. 1.) téglasirokról van szó. De csak a fenekükön vannak téglák, az oldalak és a födél kőlapokból áll. Mint attól a munkástól, a ki állítólag reájuk bukkant, hallottam, mindkettőben megvoltak még a csontvázak, s ezeken kívül még csak egy edényt találtak az egyik sírban. Ezen sírok mély fekvése is feltűnő lehet és csak úgy magyarázható meg, hogy a római korban a Balaton víztükrének alacsonyabbnak kellett lenni, mint ma, amit különben másfelé is az a r c h a e o 1 o g i a i jelenségek megerősíteni látszanak. Az almádii szőllőkben is akadtak régi sírokra, mint azt Rómer az Arch. Közlemények V (1865) 67. lapján regisztrálja az Idők Tanúja 1865 május 1-én megjelent száma után. A helyet, hogy hol, elmulasztották pontosabban körülírni, a tudósítás, mindössze annyit mond, hogy a koporsók mesterségesen összeállított sima kövekből állottak s mellettök tálakat és egyéb edényeket is találtak. Az egyik koporsó fekete égetett agyagból készült (nyilván urna volt), de ezt a munkások összezúzták, ebben volt egy bronzmű, valószínűleg egy kardmarkolat, mint Rómer megjegyzi. Annyi bizonyos, hogy ezek római sírok voltak. Sokkal később Véghelyi Dezső alispán közölte velem, hogy Nyéki földjén kerültek római sírok napfényre, de ő is csak hallott a dologról s annyit tudott, hogy ott voltak, hol az út Berény felől bekanyarodik Almádinak. Ismét évek múltak, míg ráakadtam erre a helyre. Éber László vezetett a nyomára. O tőle hallottam, hogy özv. Cseh Gábornó Erissébetkirályné-út ól. sz. háztelkén vannak faragott kövek. Tényleg a ház egyik falának tövében ott találtam egy kerek kőoszlopot, mely 184 cm. magas, vörösberényi kőből van egy darabban kifaragva és semmi kétség, hogy római munka (217. ábra). Alja négyszögű lap, lábának alsó tagja sima karika, mely a láb felső tagját képező kidomborodó párnataggal {torus) egy hornyolattal van összekötve, az oszloptörzs a közepe felé kidüled, feje, melyet a törzstől egy kiálló gyűrű választ el, a sarkokon négy s ezek között egy-egy felálló, símaszegélyű levélből áll, melyeken a négyszögű abacus nyugszik. Itt aztán megmutatták a helyet is a házhoz tartozó, szomszédos kertben, hol ezt a kőoszlopot kiásták s vele együtt egy másodikat, melyet elajándékoztak, sőt a hol még egy harmadiknak is feküdnie kell a föld alatt. És ekkor özv. Cseh Gáborné-íóI megtudtam, hogy Nyéki ■ t 217. ábra. Római kőoszlop Balatonalmádiban.
