A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
182 A Balaton környékének arcbaeoîogiàja. földje tőle nyugotra a szomszédban fekszik, csakugyan azon kanyarulaton belül, melyet az országút tesz, mikor Berényből a Balaton felé fordul. A két telek elég közel esik egymáshoz, úgy hogy egy római leihelynek vehetjük a kettőt. Mint Laczkó-íóI megtudjuk (Balácza 7. 1.), mindezek a lelhelyek az almádii szőllők lokhegyi részén vannak, a hol még Szigeti Károly telkén épületalapok, oszlopkövek, téglák kerültek elő, a Plank KáROLY földjén végzett ásatás pedig kőből és téglából épült kádforma sírokat hozott napfényre. Vörösberényből való állítólag és a jezsuiták szőlejében lappangott egy római felirat, melyet Kazay közlése után publikált Weszprémi (biogr. med. 3, 457). Felfedezni nem lehetett és így csak Weszprémi után közölhette Römer «A Bakony» 59. lapján s Mommsem sem tehetett mást, mikor a CIL III 4144 alatt újra kiadta. Olvasása : D(is) Mianibus). Domitinus ann[prum) XXV, h(ic) situs eist). Claudii Potens et Nigrinus fratri pientissimo f(aciendum) duraverunt). Az értelme egyszerű és világos. Az elhunyt Domitinus 25 éves korában halt meg és a sírkövet Claudius Potens és Claudius Nigrinus (de a felírat csak egyszer többesszámban említi a Claudius nevet) a legjámborabb testvérüknek állították. Felsőörsről a Nemzeti Múzeum régiségtára 1896-ban 277 db. őskori kagylógyöngyöt kapott, melyeket egy agyagedényben találtak, még pedig, mint Köves Ede odavaló föld- birtokostól hallottam, a község déli részén, a kertek aljában. A Régiségtári Naplóban (22/1996) olvasható meghatározás szerint harmadkori columbella, dentalium, arca diluvii néven ismeretes kagylófélék és csak 3 darab karikaalakú apró vörös kőgyöngy van köztük. Ebből a leletből való lehet az a csiga- és kagylófüzér is, melyet először a veszprémi gymnasiumban láttam, most pedig a Veszprémmegyei Múzeumban Őriznek. Római cpiiletmaradványok nyomait Felsőörs határában két helyen is láttam. Az egyik helyen, Felsőörstől északkeletre az ú. n. Főszőllőkben s a szöllők mellett fekvő szántóföldek egy részén, Kováts János, Lőrinczy István, Korpádi József biró földjein, mintegy 20 holdnyi területen mindenütt elszórva római tégladarabok hevernek. Ugyanez a hely az, melyet már Romer úgy említ egyik jegyzőkönyvében (VI 64. 1.), hogy az ott talált vastag téglák között voltak bélyegesek is, melyeket a megyéhez s onnan a Múzeumba szállítottak. Laczkó is ismeri. Ő természetesen bővebb informácziót kaphatott és újabb dolgokról is szerezhetett tudomást. Feljegyzése (Balácza 9. 1.) így szól: Lőrincze István ürgehegyi szőlejében római épületalapok, téglaoszlopos hypocaustum, felette bazaltmurvából készült habarcsöntés. Ugyaninnen vörös hómokkőoszlopok, levéldíszes alzattal, fűtőcsövek, két bronzfibula és egy vastál. Azt nem mondja, hogy ezen leletekkel mi történt. A másik római telephelyre Felsőörstől északnyugatra bukkantam, a falutól félórai járásra, a prépostsági földeken, kétoldalt enyhe völgyietektől szegélyezett dombháton. A nép Kőpad néven ismeri. Ezen telep helyét mindössze azonban
