A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
124 A Balaton környékének archaeologiája. fejű tűk. Csak három példány egészen ép, a többi darab csonka vagy pedig kisebb-nagyobb töredék. Ezeket másra, mint beolvasztásra nem használhatták s mert nyilvánvalóan arra is voltak szánva, azért kerültek össze a bronzrögökkel, úgy hogy az egész bronzleletet egy öntőműhely maradványának tekinthetjük. Darnay a gyűjteményébe vándorolt lelet legtöbb darabját idézett műve 17. lapján rajzban közli. 4. Frisch László szőlejében, a szigligeti várdombnak a Balatonra néző oldalán négy sir csontvázakkal és vastárgyakkal. Maga Frisch nem volt jelen, mikor munkásai 1894 telén földforgatás alkalmával találták. A vastárgyakat megszerezte Darnay s munkája 79. lapján rajzok kíséretében ismerteti. A legjelentékenyebb darab köztük egy 3'8 cm. hosszú vaslátidzsavég, melynek kígyófejben végződő oldalága van (ÜARNAY-nál XXXIII. t. 1). Alighanem harczijelvényül szolgált, mint azt Darnay helyesen sejti. Aztán van öt egyszerű lándzsavég, az egyiknek levele meglepő széles (u. o. XXXIII t. 7), míg egy másiké keskeny, a többiek szárnyait többé-kevésbbé megrongálta a rozsda. Az utolsó darab egy karikával ellátott láncz, melyet kardkötőnek szokás nézni, mert társaságában ritkán hiányzik maga a kard. Ez a kard mindig a typikus kelta kard, különben a széles levelű lándzsavégnek és kardkötőnek is egyedül a kelta emlékek között van helye. A harczijelvényt is bajos volna máshová sorozni. 5. Római építkezés nyomai, melyekre magam akadtam rá 1896-ban. Ott ugyanis, hol Szigliget faluból a Balatonhoz keleti irányban vezető út a puszta templomnál (Avas) vagy alsó temetőnél egy méter mély bevágásban megy, a partok oldalában fal- és vakolatrészek tűnnek szembe. Magán az úton római tégladarabok hevernek. Távolabb a Badacsony irányában már csak cserepeket láttam a földön. 6. Egy másik hasonló római lelliely, melyről Adám Iván az Arch. Értesítő IX (1889) 368. lapján ezeket írja: «A szigligeti csonka torony mellett a hely római maradványokat is takar és pedig meglehetős számban. Nevezetesen kiváló szép peremes téglákat láttam nagy darabokban az északi árokban és a torony alatt.» 7. Egy római téglasír, melynek helyén Darnay azt a próbaárkot huzattá, mely a 3. alatt említett bronzleletre vezette, de a fekvéséről csak annyit mond az Arch. Értesítő XVII (1897) 353. lapján, hogy lapályos, vizenyős talajban találták, temetkezésre alkalmatlan területen, a hol nem is lehetett több sir A sírban a tetem mellett lelt bronzfibula és egy Hadrianus-féle ezüst érem Darnay-nál vannak. 8. Legújabban, 1907/8 telén a Balatoni Múzeum értesülése szerint, mint azt egy pesti napilapban lehetett olvasni, Szigliget község határában a szőllőforgató munkások egy római kőkoporsóra bukkantak, melynek nyeregtető alakú fedele volt, de a ládán írás vagy díszítés hiányzott. Egy nőhulla feküdt benne, azonkívül két darab kígyófejes bronzkarkötő, egy füles cserépkorsó és egy Constantinus-féle rézérem. Odább néhány méternyire egy másik római sir került napfényre, mely idomtalan kőlapokból volt összerakva s egy férfi és egy nő csontvázait foglalta magában. A sírmellékleteket itt egy vasnyílhegy, két sodronyos bronzkarperecz és egy füles cserépkorsó képezték. 9. Frisch László szőlejéből, ugyanonnan, honnan a 4. pont alatt ismertetett keltatárgyak valók, néhány népvándorláskori sírmelléklet, melyek ugyancsak Darnay birtokába jutottak. Mint Darnay az Arch. Értesítő XXI (1901) 180. lapján írja, csak két sir mellékleteit menthette meg. Az egyik sírban volt egy kosaras ezüst- függő, melynek kis, lapos fedelű kosárkája levált és egy bronztű, melynek feje egy áttört művű gömbből áll, ugyanolyan filigran sodronyszálakból összeállítva, mint a
