A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeo/ogiája. 75 mes római temető látott napvilágot, a mely temető a legrégibb, melyet idáig a Balaton környékén ismerünk. A sírok és sírleletek ugyanis nem lehetnek a Kr. u. II. század második felénél sokkal későbbiek. Napfényre került (98. ábra) összesen 129 sir, melyek közül '117 urnasír volt és csak 12 olyan, melyekben az egész csontváz feküdt. Mint tudva van, csak a császárság régebbi korszakában dívott az a szokás, hogy a tetemet elégették és a maradványokat egy urnában tették el. Az urnákat azután vagy egyszerűen a földbe temették, vagy előbb az üreget peremes téglákkal (tegulae) körülbélelték (99. ábra) és lefödték. De ilyen téglasír csak öt akadt. Egy esetben az urnát homokkőből faragott ládában helyezték el. A puszta földben^elásott urnák fészke setrfvolt egyforma. 56 esetben kerek volt s 52-szer négyszögű. A temető közepén állott egy 24 m. hosszú és 3 m. széles épület, még pedig észak-déli irányban, a milyen irányban a temető is elnyúlt. Nyilván hozzátartozott tehát a temetőhöz és vele egykorú. Keleti oldalán (ÍOO. ábra) hét négyszögű kamra állott egymás mellett egy vonalban, előttük pedig nyugotra egy kőfallal bekerített udvar volt. Legalább az egyik kamrát, azt, a melyikből csupa meg- olvadt üveg és bronzedény került elő, halottégetésre (ustrina) használhatták.^ Csák azt hiszi, hogy ez az épület az előkelőbb, vagyonosabb egyének vagy családok temetkezési helyéül szolgált, mert a faltörmelék között falfestményeket és faragott már98. ábra. Az újmajori római temető (1 : 1500). 9 9. ábra. Római téglasír az újmajori sírok között.
