A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
.1 Balaton környékének archaeologiáj.a. 57 lehetett jutni a szabadba, ez a feltevés mégsem valószínű, már csak azért sem, mert a római lakóházaknak ilyen folyosószerű bejárata nem szokott lenni. A fő- bejáratot mindig a hossztengely vonalában kell keresnünk s az alaprajz után menve csakugyan ott, az épület északi keskeny oldalán meg is találjuk. Később ezen oldalon egy sor pillér került elő, és így a ház előtt egy porticus állott. Ezen főbejáraton át pedig mindjárt egy udvarba is lépünk, mely megfelel a római házak átriumának, hol egy négyszögű falazat jelzi az impluvium kerítését, és a hol az udvar nyugoti oldalán több cubiculum sorakozik egymásmellé, a hátsó részén pedig egy az udvarra nyíló nagyobb szoba csatlakozik hozzá, a normális lakóházak tablinuma. De megvan az atrium mögött fekvő peristylium is, a melyből a római lakóházak hátsó fele állott. A peristylium az a hátsó udvarhelyiség volt (ebben az esetben mintha egy oszlopsor választotta volna két részre), melyre a család házi élete szorítkozott. Körülötte voltak a lakószobák, a konyha, és a mi a római ember életében oly fontos szerepet játszott, a fürdő. A római fürdőkre jellemző, hogy a fürdőmeden- czék számára egyes helyiségeket kiugró apsisokkal láttak el : ebben az esetben ott vannak a peristylium keleti és déli oldalán ilyen helyiségek és mert a római fürdő fűthető helyiségek nélkül el nem képzelhető, azt is látjuk, hogy éppen ezek a helyiségek voltak hypocaustumökkal ellátva. A keleti oldalon hat helyiség sorakozik egymás mellé, az első három helyiséget egy kemenczéből fűtötték s a meleg levegő a padozat alatt, a falak mellett épített csatornákba ment. Az első szobában a csatorna fölött téglaoszlopokon nyugodott a padozat. Ilyen hypocaustum nyoma látszott a negyedik helyiségben is. A déli oldalon feltűnik a helyiségek symmetrikus elrendezése. Éppen a középre esik a kiugró apsisszal ellátott helyiség. Ezek a helyiségek is fűthetők voltak szintén a falak tövében menő csatornákon át, a melyek egymással összefüggésben voltak, úgy hogy egy kemencze elég volt. Ez a kemencze nyilván az apsis keleti oldalán állott, mert onnan indult befelé az a szélesebb csatorna, melyben egy sor téglapillér állott, hogy a padozatot tartsa és a mely csatorna azután a túlsó végén kétfelé ágazott A mi ezekben a déli helyiségekben még feltűnő volt, mert másutt hiányzott, az a terrazzo, mely ezekben fenmaradt. Az igaz, hogy ezek a fürdőhelyiségek sokkal nagyobb számmal vannak mint a hányból egy fürdő szokott ál lan i, de lehetséges, hogy több türdőhelyiség volt, mint kellett volna lenni, de lehettek köztük olyan helyiségek is, melyek nem tartoztak a fürdőhöz, hanem lakószobák voltak. Mert azt, hogy egyes lakóhelyiségeket fűteni kellett nálunk, megkövetelte a klima. Arról a 18 m. hosszú és 8 m. széles, különálló épületről, mely, mint említettem, a nagy épület délnyugati oldalán került napfényre (a térrajzon B), Csák azt hiszi, hogy ez volt a fűtőház, a honnan a nagy épületet fűtötték. A fűtőkemencze — úgymond — az északi szakaszában állott s az abból nyíló légfűtőfolyosókat teljesen ép és sértetlen állapotban találta meg, csak a fűtőházat a főépülettel összekötő folyosó nem került elő, mert, mint állítja, az teljesen fel van dúlva. Csák szerint hasonló fűtőháznak kellett az ellenkező oldalon is lennie. Erre csak azt jegyezhetem meg, hogy ilyen különálló fűtőházakat a rómaiak nem építettek és már ezért sem lehetett a két épület között összefüggés, hanem ez a B épület is egy külön lakóház, melynek fűthető helyiségei voltak. A mi apróbb lelet ezen ásatásoknál előkerült, az együttesen van kiállítva a Balatoni Múzeum gyűjteményében, az egyik szekrényben. Az egész nem sok, de
