Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)

Bevezetés

6 .4 Balaton bibliográfiája,. 1 ' Historisches und Produkten-Lexikon munkájába. }ó részüket FÉNYES is elfogadta. Az Almanach közli egyszersmind először a Balaton mélységének megközelítőleg helyes mértékét. Legnagyobb mélységét 27 lábra teszi. Ennél több ugyan ; de a mikor itt már reális mérési adattal találkozunk, nagy felületességnek kell tulajdonítanunk a később keletkezett meséket, melyek a Balatonnak tengernyi mélységeiről beszéltek, a mely mélységszámot a már akkor nagyon is ismert mérési eredménynyel szemben Eötvös Károly beleköltötte az Osztrák-Magyar Monarchia Balaton fejezetébe is. Ebben a tekintetben HUNFALVY JÁNOS sem tudott menekülni a tévedéstől, a ki Magyarország földrajzában 45 méterre teszi a Balaton legnagyobb mélységét, s ezt a számot némely tankönyvíró következetesen kiírta. Pedig már nemcsak magyar emberek bírhattak a Balaton mélységéről tisztább fogalmakkal. A tihanyi halászok majdnem egész ponossággal megmondhatták a legmélyebb pontnak, az úgynevezett kútnak mélységét. Közvetett úton tőlük kaphatták az idegen turisták is, a kik helyes nyomon jártak adataik közlésével mind a víztükör területére, mind pedig mélységére nézve. DÓCZY JÓZSEF Európa tekintete czimű, 1830-ban megjelent földrajzi művében hat ölnek veszi a Balaton legnagyobb mélységét, melynek az új pontos mérés egészen megfelel. Tizenkét évvel később FÉNYES 24 ölet mond s ennek a nyomán teszi HUNFALVY 45 méterre a legnagyobb mélységet. Honnan vették ezt a hamis adatot, nem tudjuk. De már DÓCZY előtt JENNY RUDOLF Handbuch für Reisende in dem Oesterreichischen Keiserstaate munkájában 6 ölnek mondja a tó legnagyobb mélységét, s mivel DÓCZY munkája is Bécsben jelent meg, lehet, hogy ezt használta. NORMANN HANS 1853-ban ugyancsak 5—6 ölet vesz föl, míg ellenben a HARTLEBEN-nél 1874-ben megjelent Panorama der Oesterreichischen Monarchie díszmű már 50—60 lábról beszél, valószínűleg SEIZ JÁNOS KERESZTÉLY Geographisch-statistisches Handwörterbuchja után (1829), mely önkényesen egyszerűen 10 ölre teszi a legnagyobb mélységet. De még ez is messze van a 24 öltől. Láthatjtuk tehát, hogy minő keveset törődtek még a magyar ismertetők is a hozzájuk oly közel eső természeti nevezetességünk alaposabb megvizsgálásával. A nagyközönség még inkább megelégedett felületes és hiányos ismerettel. Az ismertetésnek ez a szegényes volta is egyik oka volt annak, hogy a magyar közönség óriási része oly hosszú időn át nyugalmas közömbösséggel kerülte a Balatont, melynek szépségeit külföldi utazók már évtizedekkel előbb magasztalták. PAGET JOHN, az első angol, a ki a Balatonnál járt, 1836-ban (Hungary und Transylvanie) lelkesedéssel ír a szép vidékről, mely «maradandó és fenséges» benyomást tesz rája. De megrójja erősen a magyarokat, hogy nincs érzékük