Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)
Bevezetés
5 kölcsönhatása nyilvánul az eddigi eredményekben. A Balaton iránt erősebb mértékben fölkeltett és jó irányban átalakított közvélemény mindenesetre megkönnyítette azt a nagy feladatot, melyet a Balaton elsó' egyetemes tudományos megvizsgálásával a Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága magára vállalt, s mely iránt sikerült a kormány, törvényhatóságok, a tudós társaságok, az érdekelt parti tulajdonosok komoly figyelmét] fölkelteni és lekötni. Mert ha tudományos szinezetű megfigyelések, ámbár inkább műkedvelői érdeklődésből, történtek is a Balatonon és vidékén, rendszeres tudományos vizsgálatról csak kevésről tudunk és számolhatunk be. Ezek is részlegesek. Az első is, a ki a Balatonvidék geologiáját tanulmányozta, egy franczia volt, BEUDANT, 1818-ban. Félszázadon át nem is történt semmi, leszámítva a savanyúvizek és a Balatonnak SCHUSTER JÁNOS által történt vegyi elemezését, melyet KITAIBEL Hydrographiájában tett közzé. 1871-ben BÖCKH JÁNOS a magyar Földtani Intézet megbízásából kutatta ki és írta meg a Bakony, tehát az éjszaki Balatonpart hegységének geologiáját, értékes alapját adván a későbbi részletesebb kutatásnak. Még az ichtyologiai kutatást kell fölemlítenünk, melyeket a nyolczvanas éveken HERMAN OTTÓ végzett, s melyeknek eredményét az 1885-ben megjelent Halászat könyvében értékesítette. A mikor ilyen lassú léptekkel haladt a tudományos kutatás, a hazai tudományos világ ügyet is alig vetett a Balatonra, nem csodáljuk, ha a tó természetéről csak felületes, sőt ellenmondó állítások kerültek a kézikönyvekbe. A hibás adatokat minden ellenőrzés nélkül vette át egyik író a másiktól. A tankönyvek pedig szolgailag másolták át a hamis adatokat, melyek ekképen meggyökereztek a köztudatban. De még jó, ha a tankönyvek néhány adatot is fölemlítettek, de rendszerint, mint ez a könyvészeti munka lépten-nyomon mutatni fogja, megelégedtek azzal, hogy a magyar tanuló ne tudjon többet hazájának egyik legértékésebb nevezetességéről, mint hogy az a legnagyobb tó Magyarországon, illetőleg az osztrák, majd később az «osztrák-magyar birodalomban». A magyar kézikönyvek akárhányszor kurtábban bántak el a Balatonnal, mint a XVII. és XVIII. század külföldi földrajzi munkái és lexikonai. Dicsérőleg, de a magyar írókra nézve szégyennel kell megvallanunk, hogy a hazai német írók egész FÉNYES ELEK fölléptéig mint például egy THIELE , sokkal nagyobb gondot fordítanak az általuk jelentősnek fölismert Balaton ismertetésére. Az első részletesebb adatot az Almanach von Ungarn közli 1778-ban. ( BEEL MÁTYÁS még nagyon keveset mond róla.) Területi és vízrajzi adatai közel száz éven át állandóan ismétlődtek a hazai ismertetésekben. Legelőször KUBINSKY JÁNOS vette át ez adatokat 1796-ban Pozsonyban megjelent Geographisch-
