Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)
I. Önálló ismertető művek
16 .4 Balaton bibliográfiája,. 1 ' par une Géographie Sacrée & une Géographie Ecclesiastique stb. Paris, Chez Delalain l'ainé. MDCCLXXXVIII. 2 kötet, XIV + 672 -f 658. 1. I. 616. 1. Du Royaume de Hongrie. A 631. lapon emliti a Balaton tavát, melyen a «Sárvíz átfolyván, Székesfejérvár mellett elhalad» és azután a Dunába torkol. DICELIUS HIERONYMUS : Geographisches Dictionarium , Darinnen die Königreiche, Landschaften, Städte, Flüsse und mehr andere merkwürdige Sachen der Welt enthalten. Cölln, bey Johann Ludewig Gleditschen. 1696. (1418 1.). A Balatonról önállóan nem emlékezik, de következőkben említi : Palantwar(?) egy magyar várkastély a Pletten-See mellett, öt mérföldre Kanizsától. 1599-ben Schwartzenberg rohammal elfoglalta; de a török visszaszerezte, 1603-ban Kollonics ismét elfoglalta. Ilyen nevű vagy Palánkvár nevezetű vár nem volt a Balaton mellett. — Sm^a oder Simegia, magyar várkastély nem messze a Balatoni tótól. DITTENBERGER, THEODOR FRIEDRICH : Geographie für Lyceen, Gymnasien oder Mittelschulen. Heidelberg, Universitätsbuchhandlung von C. F. Winter. 1834. (XLIV-(- 528 1.). 183. 1. Magyarország tavai közt 1. Platten- oder Balaton-See, Palus Volcea. (Peisonak a Fertőt nevezi.) 10 mf. hosszú, 2 mf. széles, 24 Q mf. Megemlíti Veszprémet, Keszthelyt, ez utóbbinál a meleg fürdőt. Hasonlóképen a tavak tabellájában. (432. 1.). Dizionario Geografico. Napoli, MDCCLIX. Két kötet. Több kiadás. Fordítás angolból és francziából. A Balatont önállóan nem említi ; Veszprém jelszónál mondja, hogy a vár és város a Balaton tava mellett, a Sárviz partján áll. DÓCZY JÓZSEF : Európa tekintete, jelenvaló természeti, műveleti, és kormányi állapotjában. 12 kötet. IX. kötet : A magyar birodalmak. Bécsben, nyomattatott nemes Haykul Antal betűivel, 1830. A 26. 1. a középtartományi hegyek közt «álmélkodást érdemelnek némelly széllyel és magánosan álló hegyek»: u. m. a Badacsony stb. Az állóvizek közt (38. 1.) leírja a Balatont. Hossza 10, szélessége 1—2 mérföld. Legszélesebb, 8000 öl, Tihanynál. Mélysége sok helyen 6 öl. A víz szünetlen mozog és újul és leginkább este felé habzik. Vize mindig tiszta és friss. Halban bővelkedik. (Leírja a főbb fajokat és halászatukat.) A kecskekörmöt. A mágneses tünetű porzót. A füredi savanyúvizet. A tó vize «szénsavanyúval és vasrészecskékkel terhes». A nevezetes borok közt (56. 1.) említi a badacsonyit. A részletes leírásban Zala vármegye (23. 1.) balatonmenti helyei közt említi, nevezetességeik felsorolásával, Keszthelyt, Sümeget, Tapolczát, Tihanyt, Füredet, Kékkutat, Kapolcsot, Tátikát, Rezit, Csobánczot, Szigligetet, Veszprémet (233. 1.), Somogyban (256. 1.) a sok balatonmenti mocsarat, azután Somogyvárt. Eaux miner ales de la Hongrie. Budapest, 1878. A balatonfüredi savanyúvíz és a Balaton vizének régi elemzését is közli. ECHARD LAURENT : Dictionnaire geographique portatif. Paris, Chez la Veuve Didót, MDCCLXIII. (Fordítás angolból. Új kiadás.) A Balatonról önállóan nem ír semmit; de Veszprémről említi, hogy a Balaton tava mellett van, a Sárvíz partján. EGLI J. J.: Praktische Erdkunde. St. Gallen. Huber u. Compagnie. 1860. (VIII-(-278 1.) A 47. lapon Európa tavait említvén, a magyar Alföldre helyezi a Balatont, melyet «közönségesen Platenseenek hívnak».
