Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
V. fejezet. Az indiai vörös lótusz hosszúvirágú alfaja (Nymphaea rubra longiflora nov. subsp.), mint a keszthelyi Héviz meghonosodott növénye
70 A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. Gyökérsete. A Nymphaea rubra lougiflora gyökerei vékonyak, fehéresek, a rhizóma alsó feléből sűrűn törnek elő s széles kúpalakban terjednek szét, egyenletesen és sűrűn hálózva be a közbefogott talajt. Egy-egy erőteljes tő gyökérzetének kúpja alul átlag 1'25 m. átmérőt ér el. A Héviz laza talajában a gyökérzet elosztása tapogatás által nagyon könnyen megfigyelhető. Szára földalatt maradó, rövid, gumóalakulag megvastagodott rhizóma, a mely függőleges állású, azaz a barna külsejű s sárgásfehér húsú rhizóma felső végén ül az a rügy, amelyből a lombozat s a virág fejlődik. A rhizóma alakja vagy kerü- lékes, vagy lapított gömbded, sok esetben kiálló dudorok által többé-kcvésbé szögletessé téve. Nagysága kifejlett egyedeken jókora diónyi ; több éves s kevesebb oldalrhizómát nevelő egyedeken a Hévizén közepes almanagyságot is elér. Jellemző sajátsága ezen alfajnak, hogy a legtöbb egyéne bőven termel fiókrhizómát, amelyek vagy már kiskorukban elválnak a tőtől s a viz által tovább sodortatnak, vagy szorosabban összefűződve maradnak az anya-rhizómával s ekkor arasznyi hosszú és sokszor cl is ágazó rhizómatelep képződik. Az igen nagy bokroknál rendesen ez utóbbi eset fordul elő, a mikor az együtt maradt valamennyi rhizóma külön-külön lombot nevel. Tavaszszal ily rhizómatelepből az apró nyilas levelek, egy-két arasznyi területen százával törnek elő. Ritka az olyan tő a Hévizén, amelynek gyökerei között a laza talajban a rhizómához nyúlva, marékszámra ne szed- hetnők le a lazán összefüggő kisebb-nagyobb fiók-rhizómát. Levelei. A heterofilliát kitünően mutatja. Az első levélalak. A rhizó- mából elsőnek előtörő levelek úgy a fiatal, mint a többéves, fejlett töveken is, mindenkor nyilasok, épszélűek, hosszúságuk' a tövek erőssége szerint 5 és 10 cm. közt változik; a levélnyél hossza körülbelül a lemez hosszával egyenlő, tehát ez a levélalak a viz fenekén ül. Apró rhizómából a Hévizén hosszabb ideig csak nyilas levél fejlődik, különösen a viz sekély szélein, a hol a lemez eléri a viz tükrét is, a melyen úszik. A második levélalak. Erősebb töveken már néhány nyilas levél kifejlődése után megjelenik a második levélalak, az elliptikus, épszélű, vízen úszó levél, a melynek nyele oly hosszúra fejlődik, a mennyi szükséges arra, hogy a lemez levegőre jusson ; az elsők nyújtottabbak s kisebbek, a következők fokozatosan nagyobbak s szélesebbek, de még mindig épszélűek. Erősebb tövön ebből a levélformából százra menőt is láthatunk. Apró rhizómájú, fiatal tövek az első évben a nyilas levelek után néhány kisebb, elliptikus úszólevelet hajtanak s az első évben a Hévizén sok esetben nem is fejlesztik ki a harmadik, fogasszélű levélalakot. A második levélforma legutolsói már nagyon széles elliptikusak, szinte oly nagyok, mint a mekkorára nő a fogasszélű, harmadik levélalak elsője. A harmadik levélalak. Miután a növény abbahagyta az épszélű levelek képzését, megjelenik az első fogas levél; és ettől kezdve az őszi elpusztulásig a tő már csak ilyen levélalakot nevel. A heterofillia során egyik levélalak sem lesz másfélévé, hanem mindegyik már kezdettől olyannak fejlődik, a minőnek egész életén át marad. A fogas levelek közt az utóbbi mindig nagyobbra nő az előtte képző- döttnél mindaddig, míg a levélnagyság el nem érte a rhizóma erőteljességének megfelelő átmérőt. Nyár végén a Hévizén az erős tövek kifejlett leveleinek átmérője 44 cm. A fogasszélű levelek kerekdedek, a hosszúsági és szélességi átmérő különbsége alig rúg egy cm.-re. Bronzos árnyalatú, barnás-zöld színének barnássága főképp a víztükrön tűnik elő, különösen más NymphaeaAL]o\i tiszta zöld levelének szomszédságában, a levélszél /ö/«j-típusú fogazottságát az 1. képmelléklet ábrá
