Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
IV. fejezet. A tropikus tündérrózsákkal a keszthelyi Hévizen tett honosítási kísérleteim áttekintése
62 A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. így utolsónak felhajló belső porzószálak akadályozzák a magabeporozást s így csak rovarbeavatkozásra termékenyülhetnek, annál is inkább, mert a virágaik csak az első napi nyíláskor termékenyülhetnek meg, mert később a bibe felületének az a nedvessége, amely a virágpor csírázásához szükséges, elvész s így a virágnak az utolsó napon történő teljes kinyílása már nem tényezője a megtermékenyítésnek. Ezeknél tehát méltán tarthattam a gázképződést, mint a termékenyítést közvetítő rovarok távoltartóját, a termékenyülés akadályául, bár viszont az a körülmény, hogy a vadon tenyésző N. candida minor virága sem termékenyül itt, pedig ez — minthogy a bibe peremnyúlványai rövidek s a belső porzószálak elsőnek fejlődnek ki — önmagát is termékenyítheti, az okot vagy a radioaktivitásnak, vagy a gáznak a virágporsejtekre gyakorolt ölő hatásában is kellett keresnem. Ezen kérdés tisztázása czéljából elhatároztam, hogy oly Nyvipliaeaceá-X. szerzek be s tenyésztek a Hévizén, amelynél a virág megtermékenyítése kizárólagosan önbeporzás útján megy végbe, rendszerint még a virág teljes felnyílása előtt, tehát a rovaroknak ezek termékenyülésénél semmi szerepük sincs. Választhattam az ilyen természetű Hy droc al lis-s z u b g e n u s z b a tartozó fajok valamelyike s az Euryale ferox között. Minthogy az előbbiek most még nehezebben s drágán szerezhetők csak be (kapható a N. rudgeana, N. amazanum és N. ]amesoniana), inkább a magról nevelendő Euryale-ra esett a választásom, amelyet a következő években a Hévizén külön előkészített földben teljes kifejlődéshez s virágzáshoz juttatni reméltem. Megállapítottam ez évben azt is, hogy a N. rubra a Hévizén nagyszámú oldal rhizó máival vegetativ úton terjed; a rhizómáit ugyanis nem neveli nagygyá, mint sok más faj, hanem több-kevesebb kisebb fiók-rhizómát hoz, amelyek az anyatőtől könnyen elválnak s ha az illető helyen a viz áramlása elég erős, vagy a fiókrhizóma egészen a talaj felszínén van, akkor a viz lassan odább sodorja a tó oly részeire, ahol a viz mozgása meglassúdott s ahol a tenyészeti idő alatt meggyökeresedik. Ha ellenben az új rhizómák kissé mélyebben feküsznek, akkor együtt maradnak s egy-egy bokor alatt 20—30 kifejlett,egymással többé-kevésbbé összefüggő tőkét is lelhetünk. A kékvirágú fajok a meglevő rhizómájukat növelik nagygyá, lúdtojásnyira is, oldaliakat pedig alig termelnek. Mindez eléggé megmagyarázza, hogy a kékvirágú tündérrózsák miért nem terjednek természetes úton a Hévizén. A N. lotus meglehetősen nevel fióktőkét s ennek ellenére a Hévizén nem hogy szaporodnék, de az elültetett tövek fogyását ez évben már határozottan megállapíthattam. Az ötödik év (1902). Az 1901 — 1902-iki enyhe télen, amikor vidékünkön a hőmérő havi minimumai a —8° C-t csak egyetlen egyszer múlta felül (márcz. 14-én —10'1° C), egyébként pedig a minimum egész télen általában a 0 és a —5° C között változott, a hideg iránt kevésbé érzékeny kékvirágú Nymphaea-k. (N. capensis, N. zan- zibanensis, N. coerulea) egész télen át nemcsak a lombozatukat tartották meg, de szakadatlanul virágoztak is. Igaz, hogy a virágok kék színe a téli gyenge napfényben nem szineződhetett meg, inkább csak kékes árnyalatú fehér maradt és a virágok is csak félig-meddig nyíltak ki.
