Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
IV. fejezet. A tropikus tündérrózsákkal a keszthelyi Hévizen tett honosítási kísérleteim áttekintése
/1 keszthelyi Hévíz tropikus tündér rózsái. 63 A N. lotus nemcsak hogy zölden telelt át, de néhány bimbót is nevelt, ezek azonban virággá nem alakultak. A N. rubra nagyobb melegigényét ezúttal is jelezte, mert ezen enyhe télen sem maradt áttelelö levélbokra; csak egy-két oly ponton láttam (január 6-ikától) részint a viz fenekén az apró, nyilas, vagy a viz tükrén megjelent első', apró, elliptikus, épszélű leveleit, ahol a fürdőházak falától egyrészről észak felől védett helyen volt, másrészről a felmelegedett deszkafalakról visszaverődő, továbbá éjjel kisugárzó hő a helyet melegebbé tette. Május vége felé a budapesti egyetemi botanikuskertből származó 60 drb. Nymphaea- rhizómát ültettem ki, ugyanolyan módon, mint az előző években. A fajok és hibridek ugyanazok voltak, mint a múlt évben kihelyezettek. Az 1902. évi Nyniphaea-iex\yésze,X egészben véve a múlt éviekéhez hasonló képet tárt elő. A N. rubra természetes terjedésének iránya a tavon élesebben kör- vonalozódott : a tó északnyugoti részén, és pedig nemcsak a széleken, de beljebb is, a meddig a viz nem nagyon mély, egyre terjed s így e tórészlet mutatkozik itt tenyészése főtelepének; e helyen a N. candida minor \:, hatalmasabb termetével s bő szaporodásával már ekkor csaknem egészen kiszorította. Itt-ott mutatkozott az északi part nádszegélye tövében is, ellenben a keleti oldalon nem terjed, innét még az ülteti tövek is eltűntek. Ez az oldal különben sem a lótusztenyésztésnek való hely, mert itt a fürdővendégek szinte a szélekig gázolnak ki a meleg korpában. A hatodik év (1903). Vidékünkön az 1902—1903-iki tél a legkeményebbek egyike volt s ez teljesen beigazolta, hogy a Hévizén a lótusz-tenyészetre a tél szigorúsága csak annyiban van befolyással, hogy a lombjaikkal áttelelő, kevésbbé érzékeny szubtropikus fajok enyhe télen bimbót s virágot is fejlesztenek, kemény tél idején nem; az erősebb tövek levélbokrai azonban akármilyen hidegben is áttelelnek. így az ezen vidéken szokatlan, tartós, —21—23° C hideg, a mely 1903 január közepe után majd egy hétig szakadatlanul uralkodott, az áttelelő levélbokroknak nem ártott, sőt a mint a hónap vége felé a hőmérői minimum a — 10° C-re enyhült, már a N. coerulea, capensis és N. zanzibariensis bimbói az összes erősebb töveken előtűntek. A N. lotus tövei ezt a telet is áttelelték, illetve az erősebb tövek télen is neveltek új leveleket, mert bokrainak a szélein romló, tavalyi, a közepén új, üde zöld levelei úsztak. Ebben az évben a budapesti botanikuskert vezetősége szívességéből ismét 51 tő Nymphaeá-X ültettem a Hévízbe, szaporítva evvel az előző két évben kihelyezett fajok és hibridek egyéneinek számát. Fekete J. intéző úr szíves volt kísérleteimhez a budapesti botanikuskertben 1903 tavaszára magból két tő Euryale ferox-ot s ugyancsak két példány Victoria regia-X nevelni; melyek május 15-én érkeztek hozzám. Mind a négy növényt még ugyanaz nap ugyanannyi, 75 cm. átmérős kosárba helyezett jó földbe ültettem s így sülyesz- tettem a Hévíz megfelelő mélységű helyeire. A négy kosárba tett földnem főtömege jó minőségű gyepföldből állott, keverve kevés iszappal s 30—40 százalék elporladt marhatrágyával. Mindkét növényfaj ez irányú tenyésztési kisérletével egyrészről azt kívántam eldönteni, vájjon a Hévizén csupán csak a tőzegtalaj alkalmatlan-e e növények
