Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

58 A hínár növény földrajzi fogalma. 58 HERMAN OTTÓ «A magyar halászat könyvé» nek II. (1887.) 795. oldalán, a mester-szótárban: «Hínár— Agárd — minden tömötten álló oly növény, mely a víz szine fölé nem emelkedik». «Hínáros víz — általánosan — a melyben sok vízi növény terem, mely a halászatot nehezíti, néha lehetetlenné teszi.» A «Magyar Tájszótár» (1838.) 163. old. azt mondja: «Tós, nádas helybeli vizek szinén levó' zöld tajték» (székely szó, Tolna várm.). «Nád sáté» (székely szó). «Iszapos, mocsáros helyen nőtt sűrű növevény» (kemenesalji szó). Ezekből látható, hogy ha a régibb magyar szótárak az algá-1 (moszat) hínár-nak akarják is fordítani, a hínár szó a fentebb közölt definitiók, valamint a szónak mai használata szerint is, nem egységes növényre, hanem különböző növényalkotta növénycomplexusra vonatkozik. Én a Természettudományi Közlöny 1879-iki évf. 282. oldalán a hínárról a következő meghatározást közöltem:

1 Tiszta folyóvizeink felszínéhez közel mintegy zöld selyemszálak himbálódznak, melyeket a nép néhol békanyál-nák nevez E növényeknek (moszat) vékonyka és hajlékony dereka igen alkalmatos a csörgedező vízzel versenyezni. Első fokon tehát nálunk a hínár a fonálmoszatok tömött halmaza, melyből leapadás után a vízi pamut vagy tiszapamut lesz. A virágzó növények közül is a legkülönbözőbb családbeli, eltérő virágjával, de megegyező termettel és biologiai magatartással, tehát egymástól gyakran nagyon különböző, egész sereg él a vízbe lemerülve s a víz szinével mintegy párhuzamosan elterülve, mint a Potamogeton, Elodea, Hydrilla, Naias, Zannichellia, Ruppia, Ceratophyllum, Myriophyllnm, Callitriche, Hottonia, Montia, JJtricularia, a Ranunculus-nak, Batrachium algénusza, Hippuris, Aldrovanda stb. Ezek dereka (szára) is vékonyka, karcsú, lombozatjuk pedig vékony sallangokra hasadozik. Az ilyen lemerülve himbálódzó növénysereg helyenként nagyon elszaporodik, uradalomba kap, terjedelmesebb helyet foglal el a vízben s a hínár-formatiót alkotja. Ez a virágzó növények hínárrakása. A hínár tehát vízben lebegő hosszú-, vékony- és hajlékony-szárú, s a vízzel együtt himbálódó növények halmaza. Systematikailag a tökéletlenebb békanyál nevű moszattól kezdve az egész magas-szervezetű s a növényországnak felfelé való haladását csaknem betetéző vízi boglárkáig különböző növénycsaládban van a hínárnak egy vagy több tagja. Igazi alkalmatlan alakja mindig csoportosan él együtt. Levele gyakran keskenyke vagy keskenyke-sallangú (22. old.), csak némely Potamogeton fajé (P. perfoliatus, P. lucens, P. natans, P. fluitans stb.), de nem mindegyiké szélesebb. Több hínár alkalmazkodó képessége

2 úgy nyilatkozik, hogy szárának czikkjei (internodium) a vízben tetemesen megnyúlnak, azért a hínár vízáradás esetén szárát eresztvén, a mélyebb vízben (a Wörthi-tóban öt méternyiben) is boldogul. Minthogy az ilyen növény nem ritkán seregesen nő együtt, sőt egymással össze-vissza is kúszálódik, barna vagy pirosas, sűrű rakást vagy zátonyt alkot, a vízben való gázolást, halászást, úszást, csónakázást vagy általában a kerékre való rácsavaródzással a vízi közlekedést gátolhatja, embernek, állatnak nehéz belőle kivergődni, kiszabadulni; ezért veszett rajta a hínáron a vízi labyrinthus-féle értelem. 1 A növények alkalmazkodása a vízhez vidékünkön. 2 A vízi vagy vízparti növények alkalmazkodó képessége általában ismeretes. Hosszúra nyúlik pl. a tündérrózsák (Nymphaea) levélnyele és virágszála, valamint a tavi káka (csuhu) legfelsőbb szár-íze is.