Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
55 hénár vagy hínár és hénar szótöve hangzik, vagyis, a nép ajkáról hínárt és hénárt 1 vagy pedig helyette és hínáros helyett hinärat (hénfirat) és hináras kiejtést is hallhatunk. A hínár szónak tehát olyan kétféle ragosíthatósága és képezhetősége van, mint termőhelyének, a mocsár szónak (mocsárt vagy mocsarat, mocsáros vagy mocsaras). Változó írása még a hinyár 1 és a hinnyár 3 is. Lehet, hogy a régi magyar alakja heinaár. SZINNYEI Magyar Tájszótár (1893—96) 863. old. szerint csinár (Torontálmegyében) heénár (Somogy), henár (Komárom) alakja is van s nyálkát vagy köpést (Gyergyó-Ditró) is jelent. — RÖMER FL. 4 «/actis hunur, Hunarns és Hiinurus» neveit böngészte ki a középkori magyar kútforrásokból. MÁRTON JÓZSEF Német-magyar Lexikonában a 742. és 994. old. tengeri hínárt és máz-hínárt (Meergras, Seegras, Fucus), KOVÁCS MIHÁLY Három nyelvű fejtő műszótár-ában a «Növényészés Szavai» közt, a 38. old. festő és kendőző hínárt is említ. Följegyzésre méltó még az is, hogy a soroksári Dunaág molnárai, a kik kiejtésükkel a sváb eredetet könnyen elárulják, a Fotamogeton perfoliatus-t, mely ott a malmok körül bőven nő, a Balatonban pedig a hínár szerepét játsza, szintén hínár-nák nevezik, más (talán sváb-eredetű) nevét nem ismerik. Én a hínár szónak a magyar szólásmódban való gyakori kelendőségéből és használatosságából 5 azt következtetem, hogy a hínár magyar mythosi szó, a nép meséiben és babonáiban a vízi rém volt, még ha egyenesen nem Ázsiából származnék is. Sajnos, a «Magyar Mythologiá»-ban a hínárról se IPOLYI, se KANDRA KABOS 3 egyáltalában meg nem emlékezik. Ez azonban engem nem ingat meg, hogy a hínár szót a mythosi szók sorába ne iktassam. IPOLYI maga is sokra becsülte a magyar eredeti szólásmódokat, s mythologiai fejtegetéseit nem ritkán ezekre alapította, vagy pedig állításait ilyenekből vonta le. IPOLYI munkája különben is csak megakadt kezdet, a melyet a még megmenthető népies anyagból gyűjtés útján folytatni kellene. Elvégre a mythologiai is részben a természet jelenségei- és lényeinek istenítése, az emberi fogalomnak istenies alakban való megtestesítése (Igazság), s az ilyen istenesített képzeletnek vagy ember-fölött lévő hatalomnak a valóságban vagy a természetben többnyire valami csekély lény vagy tünemény felel meg. így pl. a mesebeli hatalmas sárkánynak, mely, midőn fiait szállítja, iszonyú vihart és zivatart fú a vidékre, hogy a legerősebb fát is tövestől kisodorja, 3 dm. hosszú állatka (Draco volans) a valósága. A Sellő nevű vízi tündér ma a mármarosi, szatmári stb. tájszólás szerint a víznek sebesfolyású helye ; 7 az öreg alföldi Pusztának szép leánya s a Nap kedvese a Délibáb. 8 IPOLYI szerint az Alföld ingó lápja vagy 1 így írja GVADANYI is, a «Falusi Nótárius» 26. old. «A zavaros hénárt majd véremmel festem.» 2 NADÁNYI : Kerti dolgoknak leírása (1669) 46. old. 3 GYÖNGYÖSI ISTVÁN «Kemény János>-a (1763) 71. old. 4 Magyarország földirati és terményi állapotáról a középkorban, Magyar Akadémiai Értesítő II. köt. 1860—61, 348. old. 5 Beleesett a hínárba; — kihúzták a hínárból (CZUCZOR és FOGARASI), — kiszedték a hínárból (KRESZNERICS), — benne van a hínárban, — kinn van a hínárból, — kiszabadítani a hínárból, — hínárba szedni (ránczba szedni; BALLAGI, A magyarnyelv teljes szótára 586. old.), belekerült a hínárba, nehezen úszik vagy vergődik ki a hínárból. — «Szegény Jónás . . . mit gondoltál, midőn a sűrű hínár, tajték, sós víz, sok tonnába férhető heringek, és egyébféle megsenyvedt halak között úszkáltál.» IMISKOLCZI G Vadkert, 546. old.' — Hínárosba merült. (RIMÁI JÁNOS, Istenes Énekei, 277. old.) 6 KANDRA K.: Magyar Mythologia. Eger, 1897. 7 IPOLYI: Magyar Mythologia 98. old. 8 U. i. 91. old.
