Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

192 A balatonruelléki vegetatió keveredése. Magyarország flórájának tetemes része, különösen nevezetes keleti vagy oroszeredetű ritkasága és más jellemzője a történeti eseményekkel vándorolt ide és a vértől ázott újabb földrétegekben meghonosodott. Minden olyan magyar város flórája gazdagabb és kevertebb, a mely nevezetesebb történeti események vagy nagyobb költözködések színhelye volt (Pozsony, Székes-Fehérvár, Eger, NagyVárad, Pécs, Orsova stb., kiváltképen Budapest), mint az olyan községeké, a melyek a harczi mozgalmak és nagyobb járás-kelés köréből távolabb esnek (Késmárk szűkebb határa, Szécsény, Békés). A Balaton melléke e tekintetben nem a leglátogatottabb, de nem is a legmellőzöttebb vidék. A növényzet összekeveredését a régi Pannónia, a mai Túl-a-Dunán területén is sok mindenféle költözködés mozdította elő. Itt is nő elég kóbor vagy másképen gyanús idegen növény. A Balatonmellék könnyen megközelíthető alacsonyabb hegyvidék. A történelem idejében sok átvonulásnak, gyarmatosításnak, csatározásnak, sokféle közlekedésnek és kulturai mozgalomnak nézőtere volt. Mind ez a természetes gyarapodásnál jóval rohamosabban keverte és gazdagította a növényzetet. A keltákkal, a római birodalom feldúltával, a népvándorlás útján, az avarokkal, hunnokkal, a franczia és német inváziókkal, KUPA vezérnek a hazai fiatal kereszténység ellen való harczával Túl-a-Dunán flórája kétségkívül bővült és keveredett. Hogy a pannóniai gyarmatok, PROBUS császár szőllősíttetése, a tó vizének állítólagos római lecsapoltatása (76. old.) révén flóránk olasz, a török hadvonulás útján pedig balkáni növényekkel gazdagodott, mai maradványok igazolják. A Lepidium graminifolium az olasz városok és Fiume szemetes vagy elhagyott helyein gyakori. Ugyanilyen módon nő Tihany körül, az egész faluban, a Balatonmellék több helyén, Somló-Y

Tásárhely és Káld körül, sőt Zimonyban is; kétségtelen római emlék. Másutt a Kentrophyllum lanatum viseli úgy magát, mint az olasz tanya körűi. A római gyarmatosítással összehurczolt jövevény része nyom nélkül eltűnt, más része ma is a vidéken kóborol. Több mint valószinű, hogy a Teucrium botrys, Phleum asperum, Vulpia, Inula oculus christi, Althaea hirsuta, A. micrantha ?, Medicago rigidula, Erodium ciconium, Trigonella Monspeliaca, Malva alcea, Samolus Valerandi, Bupleurum rotundifolium, B. iunceum, az Anchusa Italica Reseda phyteuma, Eragrostis multiiíora, Amarantus Blitum, Crepis Nicaeensis, Cr. pulchra, Carpesium cernuum, Polygonum Bellardi, Verbascum speciosum, Sideritis montana stb. olasz holmival és szénával jutott flóránkba. Túl-a-Dunán délnyugati részén könnyen fölismerhető, hogy a déli növényzet a római kolónia nyomán terjed. Katafa mellett Vasvármegyében a déli Vulpia Myurus meg a V. sciuroides a keleti Hypericum barbatummal a régi római úton együtt nő s nem messzire a Moenchia Mantica («Selva Mantica» Verona m.). Ellenben török jövevény a Balatonnál a Soria Syriaca, Sclerochloa dura, Rubia tinctorum, Allium atropurpureum, Conringia orientális, Aegilops cylindrica, Myagrum perfoliatum, Hypericum barbatum, a Dictamnus (?), Althaea biennis, Salvia Aetliiopis, Valerianella ham ata, Gypsophila paniculata, Coronopus, a keleti honosság nyomán. A Soria a Balatonnál is úgy viseli magát, mint a török jerikói rózsája (Anastatica Hierochuntica),

1 a termete is ugyanaz, szárazon összezsugorodik, megnedvesedve szétterpeszkedik (hygroscopicitas).' De a szerb tövis «török gilice» nevéről nem régi török emlék, a török világnál sokkal újabb tolakodó, az Avena orientális meg az A. fatua nevű zab pedig hamarább vetőmaggal terjedt el, akár két felől. 1 A középkor zarándokainak s franczia czímernek jerikói rózsája az Asteriscus pygmaeus Coss. et Dur. (Saulcya Hierochuntica. Michon). 2 Pótfüzetek. 1891. 8. old.