Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

193 I< 1 órahatárok kereszteződése a Balaton mellékén. Török jövevény hazánkban a Digitalis nova, a Malcolmia Africana, Calepina Corvini, Papaver hybndum, az Elymus crinitus, Medicago Arabica (Orsova), de a Balaton mellékére nem jutott, vagy régen elpusztult. A Digitalis Túl-a-Dunán meglehetősen a török útja mentén halad Bécs felé. tehát a török elősegítette az ausztriai útját (Term, tudom Közi. 1897 438. old.). Hogy a török jövevény egyenesen a Balatonnál fészkelte volna be magát, nem állítom. Pécs, Szigetvár (Conringia Austriaca Fönyednél), Budapest, Székes-Fehérvár, sőt Vasvármegye felől is ide juthatott, a hol már előbb elvadult. XXXVI. FEJEZET. FLÓRAHATÁROK KERESZTEZŐDÉSE A BALATON MELLÉKÉN. A Balatonmellék flórája aránylag kis terület, de a haza más vidékéével annyira összefügg, hogy alapos megfejtése kedveért csaknem az egész hazai flórának megalakulását s a flóravidék határainak végződését kellett kutatnom és megállapítanom. Számos idevágó kérdést csak mélyebbre ható geográfiái és geologiai tanulmánynyal lehetne megfejteni. Ezért kellett vidékünket más természetes vidékkel is összehasonlítani (222. old.). Csak ezek nyomán lehet a Balatonmellék flórájának végződéseit s a Balatonhoz közel eső flórahatárt vagy flóraválasztékot pontosan kijelölni. A nagyterjedelmű természetes flórák választéka: az oczeán, nagy sivatag vagy síkság (az Amazon síksága, Hylaea), rengeteg erdő, hatalmas hegyláncz stb., melyet a növény maga magától átlépni nem bír, mind nagyobb gát, semhogy hazánk vagy a Balatonmellék flórája tagosulásának megállapítására értékesíteni lehetne. Hazánkban a flóra összekeveredése elé kisebb akadály gördül; a flóravidék természetes határait tehát szűkebb téren és speciálisabb szempontból kutatjuk. A hazai flóra felosztását megkönnyíti, hogy a választéka sok helyen a geográfiái természetszerű határral pontosan összevág. Ilyen határ vágja egymást keresztül a Balatonhoz közel. Alvidék szabta meg ezt a részletesebb flóraválasztékot, nevezetesen olyanformát, a minőt Európa flórájában a cisalpinus és transalpinus növényfaj kifejez (45. ábra). 1. Mátyusföldje északi részétől a Vág mentén, a Kis-Alföldön, Rábaközön, Kemenesalján át tágas síkság van s a Dráva völgyével való összefüggést csak Zalavármegye alacsony hegyei szakítanák meg, de a Zala, Kanizsa, Rinya és más kisebb víz mentén a Kis-Alföld meg a Dráva síkja nincs elzárva, sőt a zalai hegyek sem akkora magasak, hogy a flórájuk meg a szomszéd síkságé között tetemes különbség és választék keletkezhetett volna. A Drávától délre ez a síkság a Lónya, Csernec és Csazma stb. víz mellékén le s a Száván át egész a Zriny-hegységig terjed a Ferrótól számított keleti délkör 33 lj

2—35. (16—17 V

2° Gr.) foka közt s a rajta uralkodó természeti viszonyokkal együtt hazánk természetes flórájában félreismerhetetlen választék, rajta keresztül innen-onnan a keleti és nyugati táj növényzete nem, vagy nem tetemesen keveredik. Hazánk flórájának ez a nyugati meridionális választéka a vasvármegyei Vütöm (Irottkő) meg a Bakony között, a Zala völgyével a Balaton délnyugati sarkánál (Kis-Balaton) húzódik végig. Ezt a határt, mely dél felé csaknem két délkör közé eső szélességre terjed, Vasvármegye hegyein közönséges számos növény nem lépi át, tehát nem tapod be a Balaton mellékére sem. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. II. köt. 2 rész, 2. szakasz. 13