Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
78 A hínár haszna,, ártalma és irtása. A halász azt mondja, hogy a kárász, ponty, vörösszárnyú vagy ponczér (konczér), a szárcsa meg a vízi bujár a hinarat eszi. Erről én direkt nem győződhettem meg, csak az utóbbi madarat láttam távolról, hogy a hínár közt időz. Még ha a halász mondása talán nem felelne is meg egészen a valóságnak, még sem hihetem, hogy a hínár magvát a hal meg a madár ne fogyasztaná, még ha levelét nem bántaná is. Sőt ha a hal nem enné is, de körülötte, közte tartózkodik, ott költ. A hínár környéke általában egész sereg apró teremtménynek tartózkodó tanyája, ezt meg a hal fogyasztja. így tűnik fel nevezetesen a hínár szükségessége a tó szerves életében. A hal tápláléka, a plankton, a hínár közt hemzseg, tehát a hal élete a hínárral szorosan összefügg. Majd csak a hínár tökéletes kiirtása — a mi különben absolute lehetetlenség — mutatná meg, minő bajok érnék a Balaton állatvilágát, hogy zavartuk volna meg a tóban a szerves életnek összefüggését és egyensúlyát, vájjon a haltenyészésnek nem többet ártottunk volna-e, a hínár helyett a tóban nem nagyobb szörnyeteget neveltünk volna-e stb. Mindezt a Balaton népe sínylené meg. Tulajdonképen semminő hínár sem ártalmas vagy veszedelmes, csak a fantázia alkotott a hínárból vízi szörnyeteget.«A hínártól való félelem és ellene való panasz ezután teljesen alaptalan. Tagadhatlan, hogy bizonyos körülmény között a hínár bajt is okoz. Úgy vagyunk vele, mint pl. a tűzzel, mely mindennapi szükségletünk, de mint tűzvésztől Isten mentsen! A hínárnak költött veszedelmessége tulaj donképen csak alkalmazkodás idegenszerű hosszúra nyúlásával. A vízi élvezet és közlekedés közben alkalmatlan lehet, kivált ha töméntelen és messzire terjeszkedik. De akármelyik vízi fű alkalmatlan vagy bajos lehet, ha nagyon elszaporodik. A hínár mintegy kígyó megijeszthet, ha a lábra csavaródzik, vagy belé kapaszkodik. Rátekerődzik a csavargőzös csigájára, kivált a kisebb-csavarú benzin- vagy petroleummótoros hajóknak hátráltató, egy-egy hínárszál a lapátjára úgy rátekergődhetik, hogy tovább egy lépéssel sem mozdulhat A hállót összesodorja vagy halászás közben máskép alkalmatlankodik. A partvidéken elposványosodást, elmocsarasodást okozhat, a víz mozgását lassítván. Több bajt sző belőle a képzelődés. De akárminő más baj kövesse is még a hínárt, bizonyos, hogy az alföldi-jellemű Balaton vízében a hegyi tó, ingovány és tengerszem tőzegmohája (Sphagnum) a mai természeti viszonyok közt még nem fog megtelepedni. 1 Hogy azonban a Kis-Balaton elmocsarosodását egyenesen és egyes-egyedül a hínár okozta volna, ebben meg méltán kételkedhetünk. A keszthelyi halász azt is mondja, hogy a Kis-Balaton apró halainak ezrei télen át a hínár közt pusztúlnak el. A hínár-irtást illetőleg őszintén ki kell nyilatkoztatnom, hogy én a Balaton vidékének tudva ártani nem akarok, azért a hínárnak csaknem tökéletes kiirtását jó lélekkel nem tanácsolhatom. A hínárt sem kell másfajta bajnak tekintenünk, mint a minő az életben mindenütt kiséri az embert, vagy a kényeskedő kultúrát. A száraz szekér-úton felfordul a kocsi, a tengely eltörik; az alföldi buczkás és döczögős úton a kocsi csaknem a lelket is kirázza belőlünk stb.; a Balaton élvezete s a vízi közlekedés sem lehet minden baj, hínár nélkül, noha itt-ott a hínárrakás ki is kerülhető. Ez a baj pedig csak az élvezetnek áll útjába. Más vidék saját bajait a hínárral szívesen felcserélné. Hogy a hínár ártalma nem oly rettenetes s hogy a fürdőnek nem kárttevő, 1 Sphagnumot Hévvízen, sőt Vindornyában sem láttam.
