Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

77 A hínár haszna,, ártalma és irtása. iszap is sodródik a Balatonba, a hínár bújálkodásának természetes, hogy kedvezhet; hogy azonban a hínár eredetileg és egyenesen a Kis-Balatonból került volna ki, annak föltétlen hitelt a már elmondottak alapján nem adhatok. A Zala szabályozása ellen, melynek jutalmául a birtokos, a berek meg a nádas részbeli kiszárításával kaszáló rétet kapott, nagyobb panasza van a keszthelyi halásznak, mert a hal költó' fészkét a szabályozással megrontották vagy megsemmisítették s ma halfogyatékról panaszkodnak. Második nevezetes oka az elhínárosodásnak a Balaton vizének leeresztése Siófoknál. . A Balaton partmellékén körös-körül a víz nagyon sekély. A partról az alacsony vízben levetkőzetlenül messzire lehet gázolni. Ezt mutatja az a hosszú deszkahíd is, mely kivált a Balaton déli partján, a vízbe messzire bevezet, oda, a hol a mélyebb víz már fürdésre alkalmatosabb. Hosszú kö- és rőzse-töltés visz messzire Szántód révéből a csónak kikőtő-helyéhez; ilyen hosszú Boglár mólója is. Vízszabályozás előtt az áradás nagyobb helyre terjedvén, a hínár a gyakrabban emelkedő mély vízben nem birt akárhol tanyát verni és elszaporodni, mert szárát két méternél hosszabbra nyújtani nem igen birja. Most a lecsapolással, melynek árán a partszélen használható földet foglaltak, a hínár bújálkodásának kedvező helyét és mélységét megteremtették, s bővebb szaporodását elősegítették. A lecsapolás után keletkezett kisebb mélységben a hínár a parttól kezdve körülbelül 2 méter mélységig Elodea, Vallisneria vagy más Potamogeton faj módjára most évenként töméntelen számmal alkalmatlankodhatik. A hínárnak fölpanaszolt elszaporodását tehát a mostani viszonyok siettették. A hínár haszna, ártalma és irtása. A hínár a vízi életben nevezetes szerepet játszik. LEUNIS a Synopsis der Pflanzenkunde 1877, 1152. old. azt írja, hogy a Potamogeton-wák mindegyik faja hasznos a haltenyészésre, mert a hal közte szeret ívni, s petéjét közé rakni. Magvát a vad rucza szereti. Füvével disznót etetni jó, de a tehén meg a juh nem eszi. A hol seregesen nő, trágyának használható. A Potamogeton is, mint minden más vízi növény, tisztítja a megromlott levegőt, a P. natans gyökerét Szibériában eszik. Az 575. old. a Myriophyllum-ról is azt állítja, hogy zölden a disznónak, szárítva juhés lótakarmánynak, általában pedig trágyának jó. Ennyivel a Balaton két hínárjának hasznát is már meglehetősen körvonaloztuk. A hínár általában a tónak meg a tavi szerves életnek nevezetes és szükséges kiegészítő-része Ha nem lepi el sűrűn a partvidéket— SZIKLAY szerint — a csolnakázónak kedvelt játékszere, a vízből kimerített leveles szára csinos, koszorú-alakú, egész lombfűzér. LEUNIS a süllőhínárt helyesen az aquariumba is ajánlja. A víz fenekét mint gyep növi be. A hínárcsoport sok kis állatnak menekülő, búvó, sütkérező vagy költő helye. A hínárnak, különösen a Potamogeton perfoliatus-nak a levelét a vízi állat eszi. Allatrágta levelet vagy csonkított virág- vagy gyümölcs-kocsánt gyakrabban láttam. Sőt a szilvafa-levelű hínár levele a szár körül egész öblöt alkot, melyben, valamint a levelei közt is, apróbb vízi állatkát vagy lárvát gyakrabban láthatni, számos piczi állatkának domátiuma (házikó). A szárított hínárról apróbb csigaház hull le.