Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
76 Az elbínárosodás okai. dája ennek az aranka. A míg kevés volt, szép sáiga hajzat-formájáról a nép kegyelete boldogasszony hajá-nak nevezte. Most, a midőn a sokasága kártevő, a Balatonnál egyszerűen kosz, másutt luczernakosz lett a neve. A hazai nép figyelme a Balaton vidékére meg a dicsért vizére mostanában méltán jobban oda fordult, jobban látogatják s az ott lakók is jobban kihasználják a Balatonon kínálkozó élvezetet. A hajózás, az evezős mulatság, a fürdés nagyobb mértékben indult meg, az érdeklődés fokozottabb lett; erre azután a hínár sárkányfeje is előbukkant a vízből. Az élvező nép ellenséget keres benne, türelmetlenül az ártatlan hínáron tölti a boszuját. «Oda a szép Balaton, a Hínár vette hatalmába és boszorkánykodik rajta», — azaz alaptalanul megszülemlett a vízi szörnyeteg, megfogamzott a félelem és kiált a panasz alaptalanul ellene. A hínár elterjedése a Balaton vizében idők folytán mindenesetre változott. Eleinte a mai Balatont megelőző több kisebb őstócsában hemzsegett, később az egyesült nagy víznek megfelelő helyeire szorult. Alkalmatlan terjedése nem oly régi, nem is olyan veszedelmes, épen azért régebben a balatoni hínárral nem sokat foglalkoztak. Ezért támadt az a vélemény is, hogy a hínár a Balatonban alig 14—15 esztendővel ezelőtt fészkelődött volna bele. Ilyen legújabbkori beköltözésről azonban szó sem lehet. 1 Csak a fenyegető elszaporodás lehet újabb. A nagyobb elszaporodást elősegítő főbb ok a Zala vizének szabályozása, továbbá a Balaton leeresztése Siófoknál. Az első okra nézve halljuk helybeli szakértőnek, DEININGER úrnak a véleményét, idézett munkájából, a ki a hínár ügyében Keszthelyen nagy érdeklődéssel buzgólkodott. Galerius római császár — mondják sokan — a mainál sokszorta nagyobb Balatont már közel 1700 esztendővel ezelőtt lecsapoltatta; a hatvanas években ismét nagy érvágást szenvedett, mégsem hínárosodott el, — DEININGER szerint — egész a nyolczvanas esztendők közepe tájáig. Ennek okát a Zala-folyó szabályozásában keresi. A Zala-folyó ezelőtt tunya, csendes víz volt, berkeiben szétágazott, lassanként folyt bele a Kis-Balatonba és azokra a helyekre, a hol ma körülötte szénát kaszálnak. Innen aztán a vize nem annyira kifolyt a Nagy-Balatonba, mint inkább szövevényes hosszú utakon kiszivárgott. Az ilyen víz nem hozott ki a Nagy-Balatonba annyi iszapot, még kevésbé rántott magával annyi hínárt vagy hínárcsírát. De a vízszabályozás a Zala-folyó útját megrövidítette, folyása meggyorsult, a Kis-Balatonon úgyszólván, keresztül rohan, egyrészt tehát innen a hínár magvát és sarját a Balatonba söpri, másrészt azt az iszapot, a melylyel az előtt a nádas berket meg a Kis-Balatont feltöltögette, most a keszthelyi csendes öbölben rakja le. Ehhez még a gyakran uralkodó keleti szél is hozzájárul, mert az áramot Keszthelynek tereli. — SZIKLAY is azt állítja, hogy a Zala vizének iszapja, melyet a Kis-Balatonban le nem rakott, a nyugodtabb víz szélén száz meg száz év óta háboríttatlanul rakódik le. Ekkép a keszthelyi öböl feneke csendes egyformasággal nivellálódik, s pár száz esztendőre a keszthelyi öböl helyén dús rétség lesz. A Balatonnak ősibbkori s nagyobbfokú csökkenése a déli parton (NagyBerek Somogymegyében) mindenkinek könnyen szemébe tűnhetik, de a tó kisebbülése a bakonyi parton is folytatódik, sőt foglalnak is el belőle. A Zala szabályozása, mivel most több gaz, hínármag és hínársarj, valamint 1 KITAIBEL «Iter Baranyense anno 1799. suspectum» (lásd a 61., 65. old.).
