Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

66 A hínár elterjedése. hegy környezi, tehát a szél jobban járhatja, s én itt valóban nagyobb hullámzást és hullámcsapásokat éreztem, mint az északi part öbleiben. Siófok és Földvár fürdőjének ezt a hullámverését dicsérik Füred ellenében. Ebben a mozgalmasabb vízben tehát a hínár se szaporodhatik és gyarapodhatik oly békességben, mint a bakonyi oldalon. A hatalmasabb hullámcsapás a hínár életének Ínyére nem lehet, mert a folytonos rángatás következtében a hínár szára vagy összeszakadozik, vagy a vízből kiemelkedő virágzata a vízbe visszarántódik, s ez a termékenyülésnek vagy a gyümölcsérésnek a gátja. Sőt a víznek folytonos csapkodása a csírázást valamint a szár további növekedését is háborgatja, vagy végképen megsemmisíti így tehát lehetséges, hogy a hínár a siófoki meg a somogyi partról, ha még valaha ott sok lett volna is, életmódjában korlátoztatván, lassanként elpusztult, vagy a felsőbb öblökbe, biztosabb menedékhelyre húzódott vissza. A déli partnak csapkodó vizében alig van valami kisebb fajta hínár is; leginkább a bakonyi parton kiszaggatott vagy kivagdalt hínárdarab hányódik össze. Ez itt a vízben ritkán gyökeresedik meg vagy a hullámcsapkodásban nem boldogul, fel nem nőhet. Gyakran a hullám a part nedves iszapjára veti s ott tönkre megy. A déli part sekélyebb vize szélében Fonyódnál, Bogláron és Siófok mólójánál (1891) a süllőhínárnak néhány szálát láttam. Ez a mólón kétségtelenül újabb telepedés, ezen kívül régibb lehet. A mióta különben a déli parton kikötőt építenek, a víz legalább a kikötőnek szögletében zavartalanabb és a hínár életére nézve kedvezőbb. Valóban 1893-ban a hajó Boglárra mind a kettőt áthozta s azóta, mint az 1897. év szept. 1-én is láttam, a mólónak kivált a nyugati oldalán, a kisebb vízben, gyökeresen tunyálkodik; a keleti oldalán inkább kitépett és odasodort darabjait láttam. Ilyen csendesebb öbölben a hínár majdan még jobban is gyarapodik, a mi nem csoda, ha tunyálkodására a kellő helyet megteremtik, de a déli part nagyobb elhínárosodására gondolni egyhamar még nem lehet. Hogy a hínár mennyire kerüli a somogyi mozgalmasabb-vizű partot, a hol a hullámcsapkodás békés életfolyásában gátolja, érdekes példája, hogy a szántódi révben fenéken gyökerező hínár nincs. Jó messzire be kell sajkázni Tihany felé a Balatonba, egészen arra a határra, a hol a hajók útját a vörösre lestett pilótafák jelzik, míg körülbelül két méter mélységű vízben a Myriophyllum spicatum-xa bukkanunk. Ez itt egymaga bujálkodik, még pedig oly bőven, hogy a pilótafák mentén a hosszú hínárcsoport már meglehetős távolságból piroslik. Csak mikor a hajó járásán átkelve a tihanyi révhez közeledünk, tűnik elő a süllőhínárral vegyest a Potamogeton perfoliatus is, s itt a védelmezettebb helyen jobban bujálkodhatik. Hogy a vízcsapás, vízverés vagy a hullámverés a hínárnak alkalmatlan s vele egész játékot űz, hajóról nézni egész szórakoztató. így midőn pl. Almádiból BalatonFüredre hajózunk, a hínár a hajótól mintegy 3—5 méter távolságban lassan a a vízben lesüllyed, s így tűnik el sorra mind a hajó mentén a szemünk elől. Hogy ezután a hínár mennyi időre s miként kerül ismét a víz színére, a hajó tovább haladván, figyelemmel nem kiserhettem. A felkavart víz lecsendesüléséig és elsimulásáig mindenesetre lent marad, erre hamar ismét felmerül. A hajó mentén való lemerülés oka az, hogy a hajó a Balaton vizét széthasítván, a félre szorított víz a hínár hosszú és vékony szárát megcsapja, eredeti helyéről oldalvást távolabbra taszítja, mire a félretaszított szár a hínárnak a víz tükrén levő részét is magával a vízbe rántja, azaz kénytelen lemerülni a vízben. A vízen úszó, leszakított s a föld-