Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A balatoni hínár irodalma. 61 Potaniogeton perfo/iatus-X a Balatonban, Siófoknál már 1799-ben látta.

1 Alkalmatlanságáról, sokaságáról semmit sem szól. POKORNY ALAJOS, a Bonplandia 1860. évf. 152. old. a kéthelyi mocsarakból, a Balaton tőszomszédságában hatalmas hínárféle növényzetet említ, a Balaton hínárjáról és alkalmatlankodásáról szintén nem szól. A balatoni hínár veszedelmes voltát a hírlapok a nyolczvanas esztendők közepe táján kezdik emlegetni, anélkül, hogy róla valami pozitív bizonyosat megtudhattunk volna. Az átokhínárra gondoltunk, mert ezt a növényt az 1882. év július 10-én a Mura holt ágában, Kis-Barkócz alatt, valóban meg is találtam. A Balaton hínárjának botanikus nevét csak 1889. évtől ismerjük. A Természettudományi Közlöny 1889. évf. 457 —58. old. HENCZ ANTAL kezdi a hínárt ismertetni s a beküldötte két darabot véleménynyilvánítás kedvéért a társulat titkársága nekem adta át. HENCZ szerint a hínár régebben ismeretlen volt (volna) a Balaton vidékén; 6—7 év óta azonban az északi parton, hol a talaj iszapos, annyira elszaporodott, hogy már valóságos elemi csapás, mely ellen valamikép védekeznünk kell. Megemlíti, hogy a hínár felburjánzása a rák kiveszését követte a Balatonban, s kérdi, vájjon a Balaton nagy áradása, mely 1877-től 1881-ig tartott, termékenyítette-e meg az iszapos talajt arra, hogy benne hínár teremhessen, oly módon, hogy az előbbi kis vízállás idején legelőül használt partról lesöpörte a termőföldet a tó belsejébe. Én a beküldött két darabot első pillantásra felismertem (Természettud. Közi. 1889. 572 — 73. old.). Az egyik hínár a vizes árokból, álló és lassan folyó vizünkből általában a florisztika első éveiből ismeretes és nem ritka fű, a Myriophyllum spicatnm L. volt; a másik veszedelmesebb, a hazánkban ritkább Potaniogeton perfoliatus L. Ez az utóbbi hínár azonban a Balatonból már 1799 óta ismeretes, sőt említi más botanikus is, a ki később a Balaton vizén kutatott.

2 A balatoni hínárt azonban országos csapásnak a jelzett időig nem hirdették. Csendesen viselkedett a Balaton vizében, sőt könnyen lehetséges, hogy a Potaniogeton perfoliatus a Balaton némely helyén csak nem régen szaporodott el töméntelenül. Addig is időnek kellett eltelni, míg a hínár a Balaton mély vizéhez teljesen alkalmazkodni birt. így szaporodott el a hetvenes esztendőkben a soroksári Dunaágban is. POKORNY

3 szavából következtetve, a Balatonnak bizonyos helyein eló'bb is dúsan tenyészhetett. De a fürdés és ladikázás sportja előbb a Balatonban nem virágzott, a hínár iránt tehát türelmesebbek voltak, nagy bajnak nem tekintették, s az újságban híre se volt. A régibb hínárra a Balaton öregebb népsége azt mondja: «a hínár itt termett a Balaton vizével egyszerre», vagy pedig «volt biz itt uram azelőtt is hínár, de nem volt hajó». A rák kiveszése meg a hinár elszaporodása között semmi okszerű összefüggés sincs. Az azonban HENCZ állítása nyomán nagyon is valószínű, hogy a Balaton 1 Reliquiae Kitaibelianae, a bécsi állat- és növénytani társulat évkönyveiben (Verhandlungen) XII. (1862.) köt. 592. old. «Iter Baranyense anno 1799. susceptum.» 2 HABERLANDT F., magyar-óvári tanár, az Oesterreichische Botan. Zeitschrift 1861. évfolyam 19. oldalán említi, hogy a Balaton hulláma Tihany mellett, fürdés közben Potamogeton marinus-X (helyesebben P. pectinatus var. interruptus KIT.), P. perfoliatus-X és P. crispus-X (?) csapkodott a kezébe. — SIMKOVICS L , A Mathem. és Természettudományi Közlemények XI. köt. 202. oldalán a P. perfoliatus-X Keszthely Balatonjából említi, a 169. old. pedig Boglár és Badacsony mellől a A lyriophyllum spicatum-oX. 3 Bonplandia 1860. 152—53. old. («Ifydrophytenmoor»)-