Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
62 A balatoni hínár irodalma. 62 nagy áradása a hínár csíráit mindenfelé jobban széthurczolta, s a Balaton más pontján, kedvezőbb tenyésző helyre juttatta. De hogy a hínár csírái legelőször nem a szóbeli nagy áradás útján, tehát nem mostanában jutottak a Balaton vizébe, ezt irodalmi bizonyítékaink erősítik meg. Ezután, 1890. év július 1-én, dr. SZIKLAY JÁNOS az «Egyetértés» 179. számában «A balatoni hínár»-ról érdekes tárczaczikket közöl. »Ez a veszedelmes és kiállhatatlan nyiig — írja többek közt — sok kellemetlenséget okoz a hajósnak, fürdőnek, és néhány öblöt valóban elposványosítással fenyeget, . . . főleg a keszthelyit. Kiválóképen helyi baj, és maguknak a keszthelyieknek érdekében van, hogy, a mennyire lehetséges, irtsák folyton és szakadatlanul. Valamint az ő rovásukra tudható be az, hogy engedték elhatalmasodni annyira, hogy ma már alig bírnak vele.» E czikkből meg a következőből később még idézgetek. 1890. július 7-én DEININGER IMRE a hínár ügyében összehívott gyülekezet előtt a hínárt, különösen az elhínárosodás okait s az ellene való védekezést nyomatott értekezéssel tanulságosan ismerteti. Ezután a Magyar Földrajzi Társaság-nak Balaton-bizottsága a hínár biologiai tanulmányozását rám bízta, s 1891-ben végzett tanulmányommal a nevezett társaságnak az 1891. november 12-én tartott ülésen s a Földrajzi Közlemények 454—91. oldalán számoltam be. 1 A hínár életmódjáról való ismertetésemnek legnagyobb része az Abrégé 52—65. oldalán is megjelent. 2 A Nagy Lexicon IX. köt. (1895.) 216—17. old. közölt ismertetése a hínárnak leginkább e tanulmányból való. Ezután a Földrajzi Közlemények még két kis közlést hozott a hínár irtására nézve, mind a kettő GYAPAI NÁNDOR kísérletéből. A balatoni hínár irtásáról. XX. köt. (1892.) 156. old. és XXIII. (1895.) köt. 311 — 12. old. Lásd 80. old. Végre az 1896. ezredévi kiállításon «A magyar flórából» czím alatt össze- és kiállított növényképünkön a balatoni hínárnak két faja a 111. kép 2. és 3. száma volt (Természettud. Közi. 1896. 340.). Az 1897. aug. 30. és szept. 5. közt a hínárnak őszi életmódját tanulmányozva, teljesen befejeztem. A balatoni hínár fajai. A vegetatiónak a vízben oly változatos helyek egyáltalában nem kedveznek, mint a kontinensnek sokféle geologiai, orografiai, klimatológiai stb. alakulásában, azért a vízben annyira változatos növényzetet, mint a szárazon, hiába keresnénk. A botanikusnak a víz hátán mindenkor kevesebb-számú, de gyakran nagyon tanulságos vagy érdekes növénynyel kell beérnie. Csaknem csodálatos, hogy a Balaton nagy vizének sem a víztükrében, sem a partján nincs gazdag vegetatiója. Én a Balaton vizét hajóval és csónakkal széltében és hosszában sokszor bejárván, benne mint bőven termő, uralkodó és hínár módjára alkalmatlankodó növényt a virágzó növények csoportjából csupán kétfélét láttam. 1. Az egyik az egyszikű Potamogeton perfoliatus L., a széleslevelű, vagyis 1 Tanulmányok a Balaton hínárjáról (de pesti laciium, Hu?igaris hínár), Földr. Közi. 1891. 2 Essai sur la peste des, eaux du lac Balaton, 1. c. 52—65.
