Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
60 A hínár fogalom az irodalomban. Újabban az Eichhornia crassipes (Mart, sub Pontederia), a liliomfélékkel rokon (Pontederiaceae) növényről híresztelik, hogy az Egyesült-Államok déli részén, kivált Florida álló- és folyóvizeit a hajózás és halászás nagy bajára töméntelenül lepi eld Hazánk Alföldjén a hínár szó szintén ismeretes, de hogy melyik növény ez valóban, nyomába nem juthattam, mert Békés- és Biharmegyék Sárrétje, a hol megtudhattam volna, vízi növényeivel és nevezetes vízi növényformatiójával együtt már elpusztult. — Aligha a vízi áloé (Stratiotes aloides L, Wasserscheere), vagyis kolokán ; de hogy ez az áloérózsa egykor szinte az alföldi vizek átka volt, bizonyos. Sűrűen benőtte az álló vizet (Vésztőn, Vidra mellett, Marhás foknál s Kót pusztán, Biharmegye síkján), hogy a víztükörből tisztán mi sem maradt, bűzt terjesztett s a vízben gázló ember lábát fájósán megsebesítette. Sőt sűrű növése még a sajkának is ellene szegült. A csatornában, a vízfolyásban, a nádas fokaiban töméntelenül elszaporodott, a vízből minden más növényt kiszorított, csak az áloérózsák merev kardalakú levelei torlódtak sűrűen össze. 3 Ilyenkor nem volt mást mit tenni, mint vagy a nádasba, vagy ennek ingó lápjához való jutásról lemondani, vagy pedig a sajkautat a vízi áloé rózsáitól végtől-végig, fáradsággal kitisztítani (10. ábra). Végre a magyar Alföld zsombékja is a veszedelmes növényképződményekhez tartozott, nem ugyan direkt az embernek, hanem a legelő jószágának. Az alföldi nép általában féltette marháját a zsombékos mocsártól, mert ha a szegény jószág a zsombék oszlopai közé tévedt, ritkán szabadult ki onnan vissza. A szarvasmarha t. i. a zsombék tetején nem bir járni, tovább és tovább közte vergődik, de nem bir onnan kigázolni, míg végre a zsombéksás éles szára és levele a jószág lábát össze-vissza hasogatván, ott veszett. ' Az Alföld úszó szigete és ingó lápja is mind hínárféle veszedelmes hely volt. Azt hiszszük, ez a néhány példa a balatonvidékinek vigasztalás lehet, mert nemcsak a Balaton vizének van pestise, hanem Európa más nemzetéének, sőt a magyar haza másvidéki népségének is. A balatoni hínár irodalma. A Balaton hínárjáról 1891-ig nem sokat tudtunk, de néhány kisebb czikkecske már mégis látott róla napvilágot. Legelső helyen KITAIBEL PÁL-t, hazánk érdemes floristáját kell megemlítenünk, a ki a Balaton mostani veszedelmesebb hínárját, a 1 Természettudom. Közlöny, 1898. 276 old. 2 Elveszett illata, elveszett virága, Szine vagy sötétzöld, vagy halaványsárga; Mint a fűrész éle, olyan lett levele S nem szólhat, mert magát hasgatja meg vele. 'Szégyenében lakik a vizek fenekén, Csak néha bukkan fel virítás idején; Megutált, megvetett; für észnyelve pedig Akképen élesül, a mikép vénhedik. (Tompa M., Virágregéiből.) 3 KEHNEK: Pfianzenleben der Donauländer, p. 63. — BOKBÁS: AZ alföldi zsombék; Természettud. Közlöny, 1885., 278. old.
