Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A Balaton vizének és partmellékének növénygeografiája. 47 növényélet benne teljesen megszűnik. A tó vizében csak különös, alkalmazkodni tudó, kevés fű, leginkább a hínár tud megélni, de ennek az egész életmódja eltérő' a partmelléknek nedvkedvelő és szárazföldi növényzetétől. A vízi növényélet sokkal korlátozottabb, mint a parti vagy a hegyvidéki. Ezenkívül a Balaton tó vize fiatalabb, a geologiai negyedkor elején keletkezett; a veszprém- és zala-vármegyei, vagyis bakonyi part mészhegysége ellenben ősrégi, geologiailag másodkori, sőt a siófoki meg a somogyi, vagyis déli part is nagyrészt régibb a tó vizénél. A bakonyi part saját növényzetének tehát szintén régibbnek kell lenni, mint a Balaton vizéének. A tó meg a part növényzete egész sajátságos, a vízi életnek különös nyilatkozása. A vízben, valamint a laza, vizes és sáros földben a vegetatio életkelléke nem oly sokféle; a vízi tartózkodás elé nem tárul az a nagy változatosság, mint a szárazföldnek különböző magasságú és más-másféle talaján. A vízben az életkörülmény hosszú időkön keresztül csaknem ugyanaz, változatosságot és faji szétszármazást kevésbbé ébreszt. — A vízi és parti fűnek az élete és életküzdelme is egyszerűbb, egyformább, szervezkedése és küzdő fegyvere sem annyiféle, mint a kemény földnek sokféle termőhelyén. A tó és part vegetatiójának nincs az a nagy geográfiái különbsége, a mely a száraz területek flórájában sok helyen oly élesen kifejeződik. Egész jelleme és növényszövetkezete nagy területeken ugyanaz marad, csak a messzebb északibb és délibb, keleti és nyugati határon vegyül egy-két másféle díszítő faj a különben megegyező alapszínébe a vegetatiónak. Vízi és parti virágzó növényeink jobbadán az ősvilág megvénhedt vegetatiójának a maradéka. Egyrészt a régibbkorú egyszikűek osztályából valók, másrészt, kivált biológiailag tekintve, az egyszikűekkel közelről rokonok, úgy hogy REICHENBACH , 1 egy- és kétszikű természetük ellenére, kivált pedig a kétszikű tündérrózsaféléket meg az egyszikű Hydrocharitaced-kat, mint tetőcsírásokat (Acroblastae) összefoglalta. Ezek a vénhedtebb növények napjainkban, kivált a megegyező természeti állapotnak közepette, kevésbbé tagozódnak, nagyobb változékonyságra, új faj alkotására kevésbbé hajlandók, mint a szárazföldi növények, 2 tehát a tó mellékén már ezért is ősibb és egyszerűbb vegetatiói állapotot látunk, mint a sokféleképen tagozódott hegyek között. Ugyanazon fű tagjain (levelein), a vízi és légbeli életrend szerint, inkább alkalmazkodást látunk, de az ok megszűntével a szervbeli alkalmazkodás is eltűnik, s a víz vagy iszap leteperte heverő-szárú fű magvából (Roripa, Cardamine) ismét egyenes szár, a part sarában eltörpült alak magvából a vízben megint megnyúlt szár lesz. Minthogy a vízi meg a parti fű magját a víz áramlása messzire elsodorja, de még inkább a madár hihetetlen távolságra széthordja, némelyikét pedig keményebb héj védelmezi a pusztulás ellen; már ezért is, de meg sok más régi okból a vízi és parti növény geográfiái elterjedése sokkal nagyobb, a kis térségre szorult vagy bennszülött faj száma pedig kevesebb. A tónak és mellékének vezérnövénye sokkal nagyobb távolságban is ugyanaz; míg a száraz sziklán, egymásnak tőszomszédságában is, a szikla kora és minősége szerint más a befödöző növényzet, pl. az Alpok mész- és palaszikláin, 3 vagy a Tátrában a gránit- és mészhegyek határán. 1 Flora Gcrmaniae excursoria 6—15. old. 2 Term.-tud. Közi. 1883. 491. old. 3 V. ö. KERNER : Über das sporadische Vorkommen sogenannter Schiefcrpflanzen im Kalkgebirge; Verhandl. d. zool.-botan. Gesellsch. Wien, 1863.
