Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A. vizi termés meg a mag. 41 Alakját tekintve leginkább két alapformára vonhatjuk össze: szemtermésre és puhás szétkorhadóra. A vízi szemtermés (caryopsis aquatica) szintén apró és csakis magnak gondolható, mint a szárazföldieké (kender, gabona), egymagú, s a termésnek megfelelő rész rászárad a magra. Ez a terméshéj elég erős (Ruppia, Potamogeton, Ranunculus, Zannichellia), vagy jó kemény (Ceratophyllum, Naias), úgy hogy a tél viszontagsága ellen is védelmezett, de némelyik az állat (hal) belén is keresztül mehet s a mag csírázó képessége nem szűnik meg. A süllőhínár meg a csillaghínár termése szétfeslik, de egy-egy gerezdje olyan, mint a magános szemtermés. A parti füveknek is van szemtermése (keserűfű, sás stb.), s az előbbiekével együtt gyakran a víz szinén úszik. Az apró szemtermést a vízhullámzás gyakran a part szélén sűríti össze s minthogy a vízi és gázló madár gyakran itt tanyázik, tolla közt, sáros lábán, csőrén, vagy más véletlen módon széthurczolhatja. Némelyik termés falában légvezető is van, hogy fent maradhasson, ekkor az áramlás vagy a szél útján terjed IG. ábra. a) Trapa Hungarica Opiz, négy tülkével, a gyümölcs csúcsán jól kifejlődött csipkés tányérkával, var. discophora ; b) a magyar Trapa Verbanensis nagyobb formája, két tülkével ; c) a Trapa platyacantha. Mind a három Miskolcz vidékéről. Természetes nagyság és eredeti rajz. (Természettud. Közlöny, 1894). szét. A termés fala azonban végre tele iszsza magát vízzel, korhadni kezd, lemerül s kellő föltétel között csírázik. A szemtermés csoportos is lehet : Alisnia, nyilfű, békabuzogány; a súlyomé egész nagyra nő (16. ábra). A vízi termésnek másik alapformája a kövéres korhadó, föl nem nyiló. Ez lenne a vízi húsos vagy pépes termés, de a fala mégis vékonyabb és nem pépesedik el annyira, mint pl. a szőllő bogyója. A vízi termésnek ez az alapformája aránylag nagyobb. Ilyen van a Limnanthemim-nak, a békatutajnak, a kolokánnak, Vallisneriá-nak, a tündérrózsaféléké középszerű körte- vagy almanagyságú s népünk vízi tök-nek vagy tökincs-nek nevezte el. E fajta termés szabálytalanul repedezik szét vagy korhad ki, hogy a magvat szabadon bocsáthassa. Az igazi vízi fű közül csak kis rész termése érik meg a levegőben ( Lobelia, Utricularia, Hottonia). Ezek a virágzat tengelyét a sokmagú tokterméssel a levegőben tartják. A tok fölrepedésével a mag a vízbe hull. A legtöbb vízi fű termése a vízben érik meg s pedig nemcsak a vízporozta lemerült füveké (Callitriche autumnalis, Ceratophyllum, Naias), hanem a virágjokkal a levegőbe emelkedőké is. 1 A vízi boglárkák, valamint a Potamogeton terméskocsánját is gyakran látni, a mint a a b c 1 SCHENCK: i. h. 131—32.
