Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
394 Rezedafélék. Habrózsafélék. Bodorrózsa félék. 1147. Coronopus coronopus L. Sp. pl. 1753, 648 sub Cochlearia (C. Ruellii ALL . Fl. Pedem. 1785, nr. 934, SzHW, Lepidium squamatum FORSK. FI. Aegypt Arab. 1775, 117; Senebiera Coronopus POIR. Encycl. VII. 76, 1806), Khv, n. v. 1148. Rapistrum perenne L. 640 sub Myagro, SzHW (Cakile p. SzHW), FokSzabadi (KIT. Bar.), Kh, T, Bf, A, Ks, Lepsény, Sf mezein. Myagrum rugosum ? Árv. (nem R. rugosum L. 640 sub Myagro) nálunk a tengerp. müv. h. 1149. Crambe Tataria SEBEŐK, Diss, de Tataria Hung. 1779, 7, Fokszabadi szőllei közt (KIT. Bar.). Raphanus sativus L. 669 (R. niger M ILL . Diet. VIII. 1768, n. 4), termesztik, Ks, Bd-Tomaj elvadul. Téli retek; — var. radicula PERS. Syn. II. 1807, 208, hónapos retek. Ez LINNÉ typusa. 1150. Raphanus raphanistri L. 669 mezőn md, leginkább lilán erezett szirommal. Az egyszín sárgaszirmú R. segetum RCHB. Fl. Germ. exc. 1832, 656, ritka. 76. család. Rezedafélék, Resedaceae. Reseda odorata L. 1762, 646, kertben, Ks, T elvadul. 1151. Reseda phyteuma L. 449, KIT . Bar., SIMK ., a bp lejtőin elszórva, kivált felbontott földön, Akaii mezein, A.-Páhok ( PIERS ap. BORB. ÖBZ. 1893, 359). 1152. R. lutea L. 449, SzHW, SIMK., mezőn md. — 1153. R. luteola L. 448, mezőn szálonként kóborol: Kh (SzHW), Gys!, Büdöskút ( DEGEN), T (HAB. 17), Bf (SADL.), A (BORB. ÖBZ. 1893, 359), Kt, Bd. 77. család Habrózsafélék, Nymphaeaceae. 1154. Leuconymphaea alba L. 510 sub Nymphaea, SzHW, Kh, kivált a Zalában F (BORB. TK. 469), H (SEBESSY ap. BORB. TTK. 1883, 491), a H patakában is, a Kis-Balaton szélén, Tót-Sz.-Pál, Bg, Aszófő (LÓCZY !), Sf (v. ö. 50. o.) ; — var. minoriflora BORB. ined. (var. minor DC. System. II. 1821, 56, non N. minor DC. 1. c. 58 ex N. odorata b. minor LESSER in SIMS , Bot. Magaz. 1652, 1814), H körül, itt kivált a tó szélében (BORB. Pótfűz. 1894, 151), Bg vizeiben, Sf. Minor, praecipue floris minoris expansi diam. 5 — 8 cm. longa, petalis angustioribus. Leuconytnphaea lotus L. 511 sub Nymph., SzHW, lásd 134. stb. old. 1155. Nymphaea lutea L. 510, SzHW (Nuphar luteum SM.), Kh vizeiben, kivált F, a Zalában (BORB. FK. 469), a Kis-Balaton szélén, T.-Sz.-Pál.— 1156. N. sericea LÁNG, Syll. Ratisb. I. 180, 1824, RCHB. Pl. Cr. II. 1824, 233 sub Nuphare, T.-SzPál vizeiben; — var. aserica BORB. ined., 85. o., F a Zala vizében, Kt, T.-Sz.-Pál. Lobis foliorum distantibus, stigmate integro, sed radiis ad marginem usque excurrentibus, petiolis et scapo haud sericeis. A Nymphaea (habrózsa) név TiiEOFRATos-tól ered, de ő a nimfaia alatt a sárga habrózsát értette. Mint systematikai génusznevet TOURNEFORT az Institutiones rei herbariae 260. old. s a 137—38. képével, továbbá LINNÉ a Genera plantarum, VI. kiad. 265. oldalán alapította meg. De TOURNEFORT is, LINNÉ is a mostani Nymphaea és Nuphar génuszokat összefoglalta, még pedig LINNÉ Nymphaea alatt inkább értette a sárga habrózsát; a fehér tündérrózsára az Ő Nymphaea leírása csak kisebb részben vonatkozik. V. ö. Kert 1899, 307. stb. old. 78. család. Bodorrózsafélék, Cistaceae. 1157. Helianthemum helianthemum L. 528 sub Cisto, «foliis oblongis revolutis subpilosis-», «utrinque nudis», nem a kétszín-levelű, hanem a meglehetős egyszínzöld H. hirsutum THUILL. FI. Paris 1799, 266 (H. obseurum PERS. Syn. II. 1807,
