Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
302 mégis marad. A legrégibb növénysystematikai nevet meg kell tartani, ezért a hozzá kötött értelmet lehet tisztázni vagy az alakkörét újakkal kiegészíteni. Az új névvel megszakítjuk a faj múltját. Hogy időnkint ki helyesbítette a faj ismeretét, az a történetéhez tartozik, az elnevezés prioritását nem érintheti. A faj a név adásakor alkotódott, s a faj ismerete kétségtelenül innen kezdődik és időnként tisztult. Ha valamely faj újabb meghatározása- vagy osztályozásakor új nevet választunk, vagy a meghagyott fajnévhez új autort írunk, vagy egy subspecies leírásakor két, sőt három növényt, közte a tőalakot is, megnevezzük; 1 minden újabb felfogás szerint végre egész sereg autóra vagy a névnek hosszú sora támad s a prioritásra gondolni se lehet. Ezért egy fajt ketté- vagy több fajra szétválasztván, ne gondoljuk, hogy a régi autor az újabb eltérést is bele érthette volna a régibb fajába ; (ők rendesen a közönségesebb tőalakot ismerték); hanem lehetőleg megalapítandó, melyik az autor leírásának egészen v. pro maiore parte, megfelelő, erre szálljon a régi név, s az újabb és ismeretlenebb eltérést nevezzük meg. Ezért én a némi vagy kisebb tekintetben (pro minore parte) vitásnak mondható faj legrégibb nevét első helyre állítottam, pl. Chenopodium viride L. (Ch opulifolium SCHRAD.), hiszen LINNÉ magá is a Ch. viride-)éhez vonja a Ch silvestre opuli folio YAILL., Paris. 36. idézetét. Ez természetesen vitát idézhet elő, de teljes megállapodás éppen azért nem lehet, mert a régi floristák a kezdet nehézségei közt, más készültséggel, intentióval, stb publikálták, mint a minőt a modern kritika kívánna Én a mai törekvésekben a prioritás mellőzésének kezdetét látom. 3. A fajnév prioritásával történetileg az autoré is együtt jár, tehát megmarad az eredeti autor neve, a kitől a növény fajneve — ha más génusz alatt is — ered, a helyes génuszához sub vagy pro var. kapcsolattal helyezvén, pl. Ses/eria varia Jacq. sub /lira; Sesleria Budensis BORB. pro var. X. coeruleae. A régibb fajnévnek kellő helyreállítása történeti-becsü, nem azért van, hogy új autor és legújabb név legyen. 4. A társautorság pl. Sesleria Budensis (BORB.) A SCHERS , et GRAEBN., a systematika terhe, s egykori harczosa (ASCHERSON) is elpártolt tőle. A társautornak az elnevezés érdeméhez nem ritkán csak annyi köze, hogy munkájába átvette s itt más oldalon van, mint az eredeti szerzőjében. Ki győzné emlékezetben tartani a sok génuszszal rokonságban levő vagy soknevű faj társautorait, pl. Avcna alpina SM. Trisetaria alpina (SM.) Trisetum alpinum (SM.) R OM . et S CHULT. Heuffelia alpina (SM.) Avenastrum alpinum (SM.) FRITSCH. Minő könnyebbség, bármely génusz fajai közt is, mindig az első autor nevét jelölni és emlékezetben megtartani. — Ha a faj minden új értelmezés vagy más génuszhoz helyezés szerint autort változtat, hol lesz ennek végre vége-hossza ? 5. A varietás vagy eltérés (aberratio, lusus) is természetes egység, létének oka van, a mely gyakran a vidék vagy a termőhelye természeti állapotából fejthető meg. A mai eltérés a jövendő faja lehet. A faj nem állandó, lassacskán, szakadatlanéi változik. A természetben nem az ember alkotta faj van, hanem bizonyos 1 A Dianthus pinifolius SIBTH. = I). lilacinus Boiss. et HELDR., D. Smithii WETTST. és D. Serbiens WETTST.! négy név, de csak három szegfű, ill. eltérése. 2 Sajnos, hogy a másod-, sőt több ízben is más faj jelölésére választott ugyanazon fajnév ihomonymon) átnevezésekor ( Galium ochroleucum KIT. 1814, non WOLI- 1804 -- G. ßavicans BORB. Temesm. veg. 1884. 6) gyakran meg kell történni.
