Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
301 különbséget, pedig a leírás nem éppen ritka esetben történetes alakról készült, úgy hogy sem a prioritás biztosra meg nem alapítható, sem nem az igazi, természetes tőalakkal ismerkedünk meg. A Balatonmellék flórájában, ez utóbbira nézve azért nem volt különös nehézség, mert itt a fajoknak nagy változatossága nincs, a leírás a tőalakkal gyakran egybevág. A balatonmelléki növények tudományos systematikai értéke, természetes tőalakja többnyire világos, inkább a fajfogalomnak újabb megalapítása, meg a megnevezés érdekéből kellett irodalmi tanulmányokat végeznem. A prioritást, kivált a múltra vissza hatóla g, nagyobb tiszteletben kellene részesíteni. Ma egy kis kétségtámasztás, képzelt aggodalmaskodás, hogy az autor nagyon széles, máskor szűk mértékre szabta meg a faj határát, hogy előbb ismeretlen fajt vagy fajtát is beleért/zí'/ett, a faj név után erőszakolt pro parte vagy ex parte stb. könnyű ok és kifogás a prioritástól való elpártolásra és más név választására. Ezen az úton, sajnos, sok egyéni beléjátszik a nomenklatúrába, olykorolykor éppen az elnevezés újabb autorsága érdekéből. Én a T.-tud. Közi. 1886. 353. o. csupán a Quercus pallidá-t neveztem át Qu. tridactylá-nak] hogy lehet ez után pro parteA írni ? Talán kevesebb azoknak a növényeknek a száma, a melyről valamennyi élő és elhalt botanikus véleménye teljesen egybevágó lenne. Gyakrabban, kivált a változékonyabb fajt, más-másképen értelmezi, úgy hogy DF. CANDOLLE 1 méltán mondhatta «de Pulmonariis quot capita, tot sensus». A mely fajt némely botanikus kétesnek, nem az ő felfogása szerint 2 megalkotottnak lát, sok más jó botanikus fejében egész tisztázott és kétségtelen. LINNÉ-ÍŐI és más régi autortól nem is kívánhatjuk, hogy 100 150 esztendővel előbbre, az újabb botanikus kedvére alkossa meg a faj terjedelmét. Ha pl. LINNÉ Sparganium erectuma alatt ß eltérés van, összezavarásról szó sem lehet, mert a tőalak bélyege ß-ve nem vonatkozik. Mégis ez a faj, előbb A. ramosum HUDS., S miután a Sp. neglectum-cA és Sp. microcarpum-ot elválasztották tőle, Sp. polyédrum A SCH , et GRAEBN. nevet kapott. A közönséges Alisma plantago aquatica L. (sic!) (A. latifolium G IL .) mai modern neve, minden igaz ok nélkül, A. Michalétii A SCH , et GRAEBN. 2 Ilyen változtatásokkal az érdemes autorokat nem követhetem, nevet csak ott változtattam, a hol a régibb homonymon miatt kellett, pl. Naias Helvetica (N. intermedia WOLPG. 1830, non BALB. 1818). Mit mondjunk olyan névcsere pártfogolására, a melynek az autor szava, a termőhely, valamint az eredeti növény is ellenmond ? 3 — Ha a követésre méltó egység s a lehető absolut prioritás helyett az egyéni felfogásnak engedünk utat, szakadatlan lesz az ingadozás, változás, nincs prioritás, s mindig távolabb jutunk egymástól, a helyett, hogy egység felé közelednénk. 2. Az a kérdés merül fel, mit jelöljünk : a fajon kívül a fajnév alkotóját és az időt, a mióta valamely faj néha talán homályosan — ismeretes, vagy új névvel avagy újabb autorsággal a ki a megnevezett faj terjedelmét, természetét és tagosulását a mai kornak tetszősebben és természetesebben megalkotta ? Erre F RIES Ei.IAS-sal «non novis nominibus, sed novis observationibus opus est» 1 felelhetünk. Mennyire ment most pl. az emberfajták vagy a termesztett növények eltéréseinek ismerete, amelyeket LINNÉ nem ismert; a fajnév mégis Homo sapiens, Pirus communis (körtefa), stb., az életben sok másnak az alakja és fogalma változik, a neve 1 Prodromus X, 93. o. — - Nagyon furcsa, midőn az általánosan ismert, LINNÉ-megnevezte közönséges növény mostanában új nevet kap. — 3 Gentiana compacta HF.G., ÖBZ. 1899. 70. 4 Epicrisis Hicraciorum. Upsala, 1862, p. 68. fMüzeumi könyvtár Veszprém
