Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
293 A Balaton mellékén az ősz a tavasznál melegebb és jó esős lévén, őszkor vagy augusztus végén egész új flóra kezd virítani, majdnem mint a mediterrán flórában. Míg a tavaszi virágzáskor a havasi ereklyék, a nyári meg az őszi flórában a mediterrán meg a pusztai vegetatió tagjai virítanak. Balaton-Füred hegyein a Sternbergia colchiciflora aug. végén és szept. elején könnyebben lelhető, mint ma a nagyterjedelmű budai hegyeken. Ez a sajátságos őszi vegetatió általános jelenség hazánkban nemcsak az Alföld szikjén (Peucedanum officinale, Linosyris villosa, Aster sedifolius L. 1 [A. acris L., A. punctatns W. et K IT.], Artemisia monogyna, Statice Gmelini), nádasában, füzesében (Tanacetum uliginosum) és homokján (Peucedanum arenarium, Colchicum arenarium, Corispermum, Artemisia Pontica, A. annua stb.), a hol ősz felé olyan vegetatió nyílik, a minő hazánknak más helyén és egyébkor ismeretlen, de az erdőtlen hegylejtőn, mely az Alföldre tekint (Budapest, Nagyvárad, Versecz stb.), valamint a Balaton fölött is szembe tűnik. Itt tehát a tél kivételével minden évszaknak megvan a maga jellemzetes füve. Túl-a-Dunánnak őszi t flórája annál nevezetesebb, mert bizonyos faja (Allium moschatum, Scilla autus mnalis, Artemisia saxatilis, Hieracium Sabaudum, H. borcale, Diplachnc serotina, K Sternbergia stb.), ugyanaz, a melylyel a mediterrán vidéken az őszi flóra ébred. A balatonmelléki őszi flóra nem tart soká, ezért illő módon nem pompázhatik, s nincs olyan gazdag és változatos, mint a fővárosé, bár délibb jelenségei (Scilla autumnalis, Artemisia saxatilis) a főváros határáig nem jutnak. A Balatonmellék flórájának őszi nyilatkozása azonban annál nevezetesebb, mert nem elszórt jelenségekből alakúi, hanem határozott családok és génuszok többségének s az individuum nagy seregének rendes virágzása. Ez egyszersmind annak a tanúbizonysága, hogy ez az őszi tünemény helyi viszonyainkkal régóta határozottan összefügg, a régen elmúlt időkben gyökeredzik, mint más klímának a szüleménye, a mely most a mi őszi időnkhöz alkalmazkodni kénytelen. Ilyen jellemzők a Balaton mentén, valamint a főváros körűi is az őszi ernyő» sek, köztök van a legkiválóbb bennszülött, a Seseli leucospermum. Ilyen a Palimbia carvifolia, Seseli hippomarathrum, S. annuum, S. varium, S. glaucum, Peucedanum Alsaticum, P. oreoselinum, Libanotís montana, elvadult petrezselyem, Bupleurum badium, B. tenuissimum, B. affine, B. falcatum, Siler trilobium} Őszi jelenség a vén borostyán virágzása is, a fiatal nem virít. Őszi jellemző keresztesvirágú a Brassica elongata. A fészkesek közül őszi az Aster Amellus var. tinctorius, Carlina vulgaris, Linosyris, örvénygyökér, Centaurea stenolepis, Inula vulgaris, Achillea Pannonica, Leontodon autumnalis, kiválóan* pedig ürömfaj': Artemisia Pontica, A. scoparia, A. Austriaca, A. campestris, A. saxatilis. Ez az utóbbi gyakran még sept. elején sincs készen a virágzásával, csodálni kell, hogy tudott mégis Füred hegyein (földbeli hajtásairól is) oly töméntelenül elszaporodni. Késő virágzása vidékünkön rá nézve kényszerállapotot árul el. Másforma, melegebb évszakból maradt itt. Jellemző az őszi Hieracium-ok (H. racemosum, H. Sabaudum, H. boreale, H. umbellatum) serege a Badacsonyon, a Taraxacum serotinum a pontusi földrétegen. A hélyakútfélék közül a Scabiosa canescens, Succisa inflexa, S. succisa. A vitorlás virágú közül Genistdk, Cytisus serotinus. 1 «In Hungaria interamni». L. Species plantarum I, 1753, 874. old. 2 A tavasznak is van jellemző ernyőse : Trinia, Physocaulus. SCHOUW elnevezése (151. old.) tehát jól illik vidékünkre.
